Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Műhelymunkák - Csernus–Lukács Szilveszter: Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez
Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez 61 met kurzusai infrastrukturális és személyi feltételeinek megteremtése ügyében már intézkedett. A válaszlevél magasztalta a bánáti németséget, mely „eddig is törhetetlen hűségével, józanságával és munka szeretetével Magyarország egyik legértékesebb államalkotó eleme volt”, és azt kérte, hogy ebben a nehéz helyzetben is támogassák a nemzeti kormányt „honmentő tevékenységében” és az „új Magyarország megteremté- sében”. 45 Kelemennek sikerült meggyőznie Károlyi Gyulát, hogy az ügyet ne vigyék ismét a kormány elé, hiszen az így is eléggé le van kötve ennél fontosabb ügyekkel. A miniszterelnök ezt a javaslatot – az új válaszjegyzékkel együtt – elfogadta, így a svábok ügye lekerült a Minisztertanács napirendjéről. 46 A bánsági németekhez, nemzetiségi viszonyaikhoz kapcsolódik a Magyar Nemzeti Propaganda Hivatal jelentése a bánáti svábság hangulatáról. E szerint az elszórt temesvári pángermán agitáció ellenére egy népszavazás esetén a bánsági németekre teljes mértékben számíthat Magyarország. A jelentés ugyanakkor naivan abban is bízott, hogy a Bánság felosztása során a nem Szerbiához vagy Romániához kerülő szerbek, illetve románok is a „svábsághoz fognak csatlakozni” félvén attól, hogy „nemzetiségé- nek idegen” államhoz csatlakozzanak. E szerint az ellenforradalmi központ reménykedett a népszavazásban a megszállt területek hovatartozását illetően. 47 A kormány reakciója a kérvényekre A Károlyi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Kelemen Béla már június 6án arról számolt be, hogy a kormány pénzügyigazgatósága kénytelen elutasítani a Szegedre menekülő közalkalmazottak kérvényeit. Véleménye szerint erre nemcsak a nemzeti kormány túlzott leterheltsége miatt van szükség, de hasznosnak véli ezzel eltántorítani a közalkalmazottakat a meneküléstől, „őrhelyük elhagyásától”, ugyanis azzal szerinte ártanak a nemzeti ügynek. Ezért a kormány azt javasolta a hozzájuk forduló, szorongatott helyzetben lévő köztisztviselőknek, hogy tegyék le a román, jugoszláv vagy csehszlovák állam által megkövetelt hűségesküt és maradjanak a helyükön, mert azzal csak segítik az ottmaradó lakosság ügyét. Az eskü pedig, „mint kikényszerített eskü, senkinek sem fog egyéni hazafiatlanságnak betudatni” – vélte megoldottnak az erkölcsi aggályokat a miniszter. 48 A kormány egyébként is súlyos erőforrás-hiányban szenvedett, közvetlen impériuma – mint ahogy az rendeleteiből is kitűnik – Szegedre és közvetlen környezetére (Algyő, Tápé és a Szeged körnéyki tanyavilág) terjedt csak ki. Már a június 11-ei minisztertanács elfogadta az indítványt, hogy „hogy oly ügyek, melyek nem az ország visszaszerzésére irányulnak, ne tárgyaltassanak és ily célokra pénz ne utalványoztassék”. 49 Ez a kormány költségvetésének aránytalanságában meg is mutat- 45 MNL CSML K 32. A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter levele Muth Gáspárnak, a Sváb Nemzeti Tanács elnökének, Szeged, 1919. június 19. (KELEMEN, 1923. 581.) 46 KELEMEN, 1923. 284. 47 MNL CSML K 32, Jelentés a bánáti svábság hangulatáról, Szeged, 1919. augusztus 5. 48 KELEMEN, 1923. 243. 49 A Károlyi-kormány minisztertanácsának jegyzőkönyve, Szeged, 1919. június 11. (KELEMEN, 1923. 261.)
