Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Műhelymunkák - Csernus–Lukács Szilveszter: Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez

Csernus–Lukács Szilveszter 62 kozott (a kiadások 76%-át kapta a hadügyi tárca, lásd később). A június 13-án tartott

minisztertanács határozata fogalmazta meg a Magyar Nemzeti Kormány álláspontját a

tömegesen érkező kérvényekről: „a magyar kormány jelenleg csak szűk határok közt

gyakorolhatja a kormányhatalmat [...] lehetetlenség azon igen csekély pénzkészletből,

mely felett a kormány rendelkezik, a tisztviselők illetményeit folyósítani”.

50 Emellett a megszállott területeken alkalmazva volt tisztviselőknek a katonai szolgálatot ajánlotta – amennyiben életkorban voltak. Annak a területnek az adózási képessége és rendelkezésre álló közpénze, amelyre a kormány hatalma kiterjedt, csak szűkös kapacitást biztosított, így a „bankgassei milliók”

51 egy részét (három millió koronát) Bethlenék június elsejére Szegedre küldték,

52 emellett a kormány július 28-ra kénytelen volt tízmillió

koronás kölcsönhöz folyamodni, illetve magánosok adományai és állami tulajdonban

lévő vagyontárgyak értékesítésével is gazdagították az államkasszát. Az aradi-szegedi kormány már Budapesten elkészített utólagos zárszámadása szerint hivatali ideje alatt

24 millió koronás bevétellel gazdálkodott a 23,39 millió koronás kiadásai fedezésére. A

minisztérummok közötti megoszlás azonban igen aránytalannak bizonyult: míg a hadügyi tárca 17,77 milliót költött, addig a Nemzetiségi Minisztérium (egy hónapos fennállása során) mindössze ezer, a vallás- és közoktatásügyi tárca 25 ezer, míg a miniszterelnökség 270 ezer koronával gazdálkodhatott.

53 Az ellenforradalmi kormány elsődleges céljának a budapesti bolsevik vezetés

megdöntését és a „nemzeti eszme újbóli érvényre emelését” tűzte ki célul, így kénytelen volt a hivatali illetmények folyósítását kérő beadványokkal kapcsolatban elutasító

álláspontra helyezkedni. Ezt az elvet az Ábrahám-kormány is érvényesítette, „miszerint csakis azon magyar állami tisztviselők illetményeit tehetik folyóvá, akik az ő általa

gyakorolt állami fennhatóság területén teljesítenek szolgálatot”. Mindezt azonban kiegészítették azzal, hogy a közalkalmazotti igények végleges elbírálására akkor kerül sor, amint a kormány országos fennhatóságot gyakorol.

54 A július 14-ei és 15-ei minisztertanácsok ülések jegyzőkönyvvéból kiderül, hogy a

Károlyi-kormány közvetett módon mégis biztosította az „erdélyi tisztviselők” fizeté-

sét. Kétmillió korona erejéig azt a megszállt Kolozsvár pénzintézetei folyosították,

aminek kiegyenlítésére a kormány garanciát vállalt. Ezt a biztosítékot az Ábrahám- 50 MNL CSML K 32. A minisztertanács 1919. évi június 13-án megtartott ülésének határozata. (KELEMEN, 1923. 269.) 51 Kelemen Béla nevezte így (KELEMEN, 1923. 603.) a Tanácsköztársaság által nyugatra küldött, majd a

bécsi magyar követségről az ABC és a néhány, az ellenforradalom oldalára állt diplomatája által lefoglalt

135 millió koronás összeget, amely tetemes hányadával ezt követően az Ausztriában működő ellenforradalmi csoportok rendelkeztek. (ROMSICS, 1982. 32.) 52 A Károlyi-kormány Minisztertanácsának jegyzőkönyve Szeged, 1919. június 2. (KELEMEN, 1923. 209. és

234.) 53 KELEMEN, 1923. 410. 504–505. – A számadást Berzsenyi Béla pénzügyi főtanácsos készítette, de csak a

rendeleti alapú bevételeket számolta, így a Bécsből küldött vagy magánadományból befolytakat nem. Kelemen Béla ezzel szemben 46 millió koronára teszi a nemzeti kormány összes bevételét, ő viszont

Berzsenyivel ellentétben a kiadásokhoz hozzászámolta azokat a tételeket is, amelyeket „abban az esetben

is fizetni kellett volna, ha a kormány nincs is Szegeden”, például az állami hivatalok személyi és dologi

költségeit. 54 A Károlyi-kormány Minisztertanácsának jegyzőkönyve, Szeged, 1919. július 26. (KELEMEN, 1923. 403.)