Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Műhelymunkák - Csernus–Lukács Szilveszter: Kérelmek a Magyar Nemzeti Kormány Miniszterelnökségéhez
Csernus–Lukács Szilveszter 60 nyelvű reálgimnázium alapítására és a temesvári elemi iskolák – igény szerinti – néme tté alakítására, illetve egy sváb tanfelügyelőség kialakítására is kérték a minisztert. I ndoklásuk szerint ezek teljesítésével a szegedi kormány a magyarbarát svábo kat tám ogatná, míg a „pángermanisták” pozícióit gyengítené. Megemlítették, hogy Versecben a szerb ko r mány már végrehajtotta a főreaáliskola németesítését, így a szegedi kormány további késlekedése a szerbpártiságot erősítené a svábokban. Az ő állásfoglalás uk a Bánság hovatartozása ügyében ugyanis jelentős – állította a memora n dum. 42 A vallás- és közoktatásügyi mniniszter választervezetében keményebb hangnemet ütött meg, nemtetszését fejezte ki annak kapcsán, hogy a németség amelynek „megvolt a teljes szabadsága, jólétben volt része és gyarapodott”, most „elszakadási törekvésekkel fenyeget”. Csalódottságának adott hangot, mondván, hogy „végzetes szerencsétlenségünket ideig-óráig tartó „vívmányok” fitogtatásáért kizsákmányolja”. A kormánytagok többsége nem fogadta el a miniszter elvi jellegű válaszát, tanácskozásra szólította Kelemen mellé a pénzügyminisztert és Hemmen Jánost (a június 6-án megszüntetett Nemzetiségi Minisztérium vezetőjét), akik június 18-án új válaszjegyzéket fogalmaztak meg. 43 A 15-ei tervezetet lerövidítették akként, hogy kivették a fent említett részeket és szinte csak a pozitív tartalmú argumentumokat hagyták benne, némileg kiegészítve azokat konkrét intézkedések ígéretével. A végleges irat így leszögezte, hogy nagy jelentőségű reformokat, intézményes átalakításokat nem célja a kormánynak végrehajtani, hiszen csak „ideiglenes rendcsináló”, feladata a rend fenntartása és a jogfolytonosság biztosítása. Éppen ezért az 1919. évi VI. néptörvény végrehajtása, (amelynek 3. §-a a német önkormányzat kezébe adta a közoktatás ügyét) „csakis egy, az alkotmányosság formái között megalakult magyar kormánynak képezheti feladatát”. 44 Ezért leszögezték, hogy nem járulhatnak hozzá „ahhoz, hogy a meglévő magyar nyelvű állami iskolák jellegük megfosztásával német iskolákká átalakíttassanak”. Ugyanakkor kifejtették, hogy a kormány a közoktatás szabadságának elvét magáénak vallja, így semmi akadálya nincs annak, hogy német nyelvű tanintézetek vagy párhuzamos osztályok induljanak az 1919–1920-as tanévtől. Az ehhez szükséges intézkedések megtételére Kelemen miniszter megbízta a Sváb Nemzeti Tanácsot, sőt az említett német tanfelügyelőség létrehozásához is hozzájárult. A miniszter kijelentette, hogy a temesvári tanítóképző né- 42 Kelemen Béla javaslata a Károlyikormány Minisztertanácsának, Szeged, 1919. június 15. ( K ELEMEN , 1923. 277 – 279.) 43 Kelemen Béla javaslata a Károlyi-kormány Minisztertanácsának, Szeged, 1919. június 15. (KELEMEN, 1923. 277–279., 283.) 44 A kormány nem tekintette magát az alkotmányosság formái között megalakult szervnek. A Hivatalos Közlönyben kihirdetett rendeletek ugyanis „a háború esetére szóló kivételes rendelkezésekről” alkotott 1912. évi LXIII. törvényre hivatkoztak, amely a kormányt kivételes hatalommal ruházta fel. A polgárok önszerveződése által megalakított ellenforradalmi kormánynak nem volt alkotmányos alapja. A népköztársaság kikiáltása óta csak Károlyi Mihály rendelkezett a „régi rendszerből” származó alkotmányos miniszterelnöki kinevezéssel: népképviseleti választásokat nélkülöző törvényhozás híján „forradalmi szuverenitásból” merítették jogforrás jellegüket a „néptörvények” és az alkotmányként funkcionáló „Néphatározat”. (SCHÖNWALD, 1969. 230.; MEZEY, 2003. 298.) A levél írásakor már a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete (április 3.) is megjelent, amely az alkotmány nevet viselte. Az 1920. januári nemzetgyűlési választásokig a forradalmakra, a háborús helyzetre és a megszállásra tekintettel a politikai vezetés(eke)t nem korlátozta ez az ex lex állapot.
