Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Kőmüves Mónika: A Közös Ügyi Országos Bizottság (delegáció) levéltári anyagának irattani vizsgálata

Kőmüves Mónika 6 – a delegációk, amelyek az anyagi eszközök biztosítását, a következő évi költségvetés érdemleges tárgyalását és megszavazását, illetve az előző évi zárszámadás

ellenőrzését voltak hivatva szolgálni; valamint – a kvótabizottságok, amelyek a delegációk által megszavazott kiadásokra szolgá-

ló bevételek előteremtésének megoszlását, a közös költségek fedezésének ará-

nyát határozták meg. A delegációk a két birodalomrész belügyeibe nem tartozó tárgykörökben két, egyenlő

jogokkal rendelkező, az országok parlamentjei (a magyar országgyűlés és a birodalmi

tanács) által külön-külön választott és ülésező, 60-60 főből álló, speciális testületek voltak. Egy évben általában egy delegációs ülésszakot tartottak, amelyek átlagosan 3–6 hé-

tig, felváltva Bécsben vagy Pesten (majd 1875-től vagy 1876-tól Budapesten) folytak. A delegációk által megtárgyalandó közös költségvetés általában az alábbi fő fejezetekből állt: – közös külügyminisztérium költségvetése, – közös hadügyminisztérium költségvetése:  hadsereg,  haditengerészet, – közös pénzügyminisztérium költségvetése:  közös számvevőszék költségvetése, – megszállt tartományok költségvetése,

3 – póthitelek (külügy, hadügy, megszállt tartományok), – rendkívüli költségek (külügy, hadügy, megszállt tartományok). Mindegyik fejezet tartalmazhatott rendes és rendkívüli szükségleteket is, amelyek további címekre tagolódtak, azonos szerkezetben tartalmazták az állami kiadásokat. Már az alakuló ülés végén munkájának megkönnyítése érdekében a delegáció létrehozta a közös ügyek minisztériumainak feladataihoz, adott szakterületéhez kötődő,

érdemi vitákat lebonyolító albizottságait, amelyek feladata a plenáris vita és a döntéshozatal előkészítése, tehát a delegáció teljes tagsága előtti tárgyalás megalapozása volt. A magyar bizottság tehát az 1870-es évektől kezdve hét albizottságot választott, amelyek tagjainak száma változhatott: – külügyi albizottság (20-24 fő), – hadügyi albizottság (22-24 fő), – haditengerészeti albizottság (9-13 fő), – pénzügyi albizottság (8 fő), – egyesült négyes albizottság (az előbbi négy bizottság együttese, amelybe az

összes bizottsági tag beletartozott, – zárszámadási albizottság (az első négy bizottság küldött ide tagokat), 3 Ebben Bosznia-Hercegovináról volt szó, amit 1878-tól a közös pénzügyminiszter kormányzott. A

terület maga fedezte közigazgatási költségét, amelyben a delegáció nem döntött, csak tájékoztatást kapott

(ugyanez igaz igazgatási ügyei intézése esetében is). Ha azonban póthitelt kellett megszavazni a plusz kiadásokra vagy törvényt alkotni, akkor sem volt törvényhozási joga, mert ez az országos országgyűlésekre

tartozott, a közös pénzügyminiszter nekik volt felelős. GALÁNTAI, 1985. 137.