Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - In Memoriam - Nagy Ferenc 1944–2016 (Kujbusné Mecsei Éva)

93 IN MEMORIAM EMLÉKEZÉS DR. NAGY FERENC LEVÉLTÁR-IGAZGATÓRA Nagy Ferenc a történelem viharos időszakában, 1944-ben született. Édesapja a világháború vé-

ge felé hősi halált halt. Édesanyja féltő gonddal, nagy szeretettel nevelte jóságra, emberségre.

Általános iskolai tanulmányait Ibrányban végezte. Nyíregyházán érettségizett a Vasvári Pál

Gimnáziumban, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett magyar–történelem

szakos tanári oklevelet. Lakóhelyére, Ibrányba ment haza tanítani. Lelkes, fiatal tanárként az

oktató-nevelő munka mellett gyűjtötte a

térség írásos és tárgyi emlékeit, és arra irá-

nyította rá tanítványai figyelmét, hogy a

múlt ismerete, megőrzése fontos ahhoz, hogy tudjuk, honnan jöttünk és merre megyünk. Létrehozta a helytörténeti gyűjteményt, és példát adva kisközösségének folyamatosan képezte magát. Elvégezte az

Eötvös Loránd Tudományegyetem törté-

nelem kiegészítő szakát, levéltári, könyvtári

kutatásokat folytatott, publikált, szakfelü-

gyelőként segítette a Nyíregyházi járásban

dolgozó tanárok munkáját. A megyei mú-

zeum igazgatója ismerve elhivatottságát,

munkabírását, érdeklődését 1984-ben helyettesének hívta Nyíregyházára. Pedagógus feleségével és két lányával Nyíregyházára költözött,

de szívében továbbra is ibrányi maradt. Ott várta az édesanyja és a Tisza-part, ahol saját maga

épített hajóján sok barát és ismerős is megtapasztalhatta a természet lelket nyugtató hatását.

1985-ben filozófia szakos tanári diplomát kapott a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd

itt védte meg a Néprajz Tanszéken a rétközi települések 18–19. századi történetéről és néprajzáról írott doktori dolgozatát. Bár az élet a közgyűjtemények felé sodorta, megadatott neki,

hogy pedagógus is maradhasson a nyíregyházi főiskola óraadó tanáraként. 1987-ben új kihívás

várt rá: a Megyei és Városi Művelődési Központ vezetése. A rendszerváltozás időszakában a

közművelődés is kereste a helyét. A sok feszültséggel járó időszakban a túlfeszített munka miatt egészsége megrendült. Gyógyulása után korábbi kutatásainak élményei és a múzeumos évek arra inspirálták, hogy a levéltár kutatószolgálatában találja meg azt a helyet, ahol tudása, érdeklő-

dése és az emberi kapcsolatok fontossága is ötvöződik. Hamarosan a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárának igazgatóhelyettese, majd 1993-ban igazgatója lett. Abban a

15 évben vezette az intézményt, amikor a fenntartó megyei önkormányzat támogatásával a le-