Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. szám - In Memoriam - Nagy Ferenc 1944–2016 (Kujbusné Mecsei Éva)
94 véltár történetében új, szép emlékű korszak kezdődött: a korábban gazdaságilag a múzeumhoz tartozó intézmény önálló lett és fejlődéséhez megfelelő költségvetés állt rendelkezésre. 1999-ben korszakos lépésként az akkor már 21 fős intézmény el is költözhetett a múzeum földszintjéről és a szomszédos épületben önálló helyet kapott. A munkatársak száma nőtt, a körülmények javultak, az iratátvételt újabb külső raktár tette lehetővé. Nagy Ferenc fáradhatatlanul tevékenykedett, szervezett, tervezett. Tudta, hogy fontosak az emberi kapcsolatok a határon innen, de a határon túl is ahhoz, hogy a román, szlovák és kárpátaljai levéltárak ajtajai is megnyíljanak, és az ott dolgozó kollégák szívesen hozzák levéltári napjainkra legújabb kutatási eredményeiket. Éves nemzetközi konferenciánkon meghívására találkoztak a régióval foglalkozó külföldi és hazai levéltárosok, történészek, egyetemi oktatók, múzeológusok, akiknek előadásai, munkái a levéltár régebbi és általa indított újabb kiadványsorozataiban sorra rendre meg is jelentek. Igazgatóként nemcsak felelős kiadója volt ezeknek a köteteknek, hanem többnek a szerkesztője is. Fontosnak vélte, hogy a megye kulturális, tudományos értékei minél több helyen és formában váljanak közkinccsé, ezért tartotta szívügyének a könyvkiadás mellett a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlét. Az évente négyszer megjelenő folyó- irat tudományos rovatvezetőjeként tevékenykedett 12 éven át. Közvetlensége, tenni akarása, menedzsment szemlélete nem csak a tudományos kapcsolatok bővülését eredményezte, hanem meghatározta a levéltár mindennapjait is. Az intézményt barátságos légköre, vendégszeretete, nyitottsága közkedveltté tette, a szakmai munka alapján pedig elismert tudományos műhelyként tartották számon. A vezetői feladatok ellátása, a közművelődési rendezvények és a kollégák tudományos kutatásának támogatása mellett a Rétköz és Nyíregyháza 20. századi történetének olyan területeiről jelentetett meg figyelemre méltó munkákat, mint a holokauszt vagy a téeszesítés. Könyvei, tanulmányai, cikkei forrásalapúak, objektivitásra törekvőek, témájuknak és közérthető stílusuknak köszönhetően népszerűek lettek. A nyíregyházi zsidóság pusztulását bemutató forráskiadványa külföldön is érdeklődésre tartott számot, sokan olvassák ma is az interneten, a humort és népi bölcsességet magába foglaló rétközi anekdota gyűjteményének második kiadása pedig már megjelenését követően elfogyott. Dr. Nagy Ferenc levéltár-igazgató munkáját kollégáinak tiszteletén kívül hivatalos elismerés is övezte. 1999-ben a „Nyíregyháza városáért” díjat kapta, 2000-ben a „Szabolcs-SzatmárBereg Megyéért” emlékplakettet vehette át. 2006-ban a magyar levéltárosok legnagyobb kitüntetését, a Pauler Gyula-díjat, két év múlva pedig Vágsellyén a szlovák–magyar kapcsolatokért „A levéltárért” díjat ítélte neki a szakma. Bár 2008-ban nyugdíjba vonult, napjai változatlanul mozgalmasan teltek. Hol tanulmányt írt, hol a levéltári rendezvényekre sietett, levezető elnök volt, előadást tartott. Kikapcsolódásként épített, szervezett. Visszaköltözött Ibrányba és tevékeny részese lett a város életének. Nem feledkezett meg a szlovákiai várhosszúrétiekről sem, akik ápolták édesapja sírját a templomkertjükben. Több mint két évtizede talált rá a régen keresett hantra és azokra, akik ismeretlenből barátai lettek. A várhosszúréti iskolások számára tett alapítványa még szorosabb kapcsot teremtett a múlt és a jelen között. 2013-tól azonban váratlan betegsége miatt már nem várhatta a munkatársakat halászlével az ibrányi Tisza-parton, és nem tudta átvenni a 70. születésnapjára összeállított kötetet sem. Szerető családjával és barátaival, tisztelőivel együtt reménykedtünk, hogy talán majd a legközelebbi levéltári napon újra fenn ül a megyeháza nagytermének pulpitusán, és mint mindig, ő mondja a bölcsességével, emberségével teli zárszót. Nem így történt. 2016. november 25-e óta Ibrány díszpolgára városa temetőjében nyugszik. Emlékét szívünkben őrizzük! Kujbusné Mecsei Éva
