Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. szám - Kilátó - Köcze László: Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában
Gazdasági levéltárak Nyugat-Európában 69 A módszer kidolgozását a NEHA kutatói egyszerre több tényezővel is indokolták: 1. a céges archívumok kulturális-tudományos értékének nem kellő ismerete a vállalati szférában; 2. a céges iratok magánirati státuszból következő, érdemi levéltári törvényi szabályozáson kívül eső helyzete; 3. a közlevéltári hálózatok, amelyek bár elismerik a vállalati iratok jelentőségét, a legtöbb országban nem építenek ki szisztematikus, a gazdasági iratokra vonatkozó begyűjtési stratégiát, az őrizetükben lévő fondok és iratok egyszerre küzdenek az átfedésekel és látványos hiányokkal, a vállalatok és vállalati iratok számszerű és terjedelmi jellemzőiről nem is beszélve. A NEHA módszer kidolgozói mindezek alapján azt a feladatot tűzték ki célul, hogy meghatározzák azokat a 19. és 20. századi cégeket, illetve azok iratait és levéltárát, amelyek alkalmasak a gazdaság, illetve az egyes ágazatokban végbement események és folyamatok leírására, magyarázatára, mégpedig úgy, hogy maga az értékelés szisztematikus, következetes módon történjen, illetve alkalmazható legyen általánosan is. 36 A NEHA három munkatársa a cégek kiválasztásához egyaránt alkalmaztak kvantitatív és kvalitatív elemeket. Az előbbiek közé tartozik az ipar, az egyes gazdasági ágazatok és vállalatok nemzeti, regionális, illetve helyi jelentőségének különböző időmetszetekben való meghatározása, ezáltal biztosítva egy összehasonlításokra épülő vizsgálat lehetőségét, míg a kvalitatív kritériumok a vállalatok funkciójához, illetve az ágazat vagy a cég termelésben betöltött szerepéhez kapcsolódtak. Hogy konkrétan miként is épüljön fel az értékelés, a szerzőtrió egy nyolc lépésből álló eljárást dolgozott ki. Első lé- pésként – szólt a javaslat – az egyes ágazatokban foglalkoztatottak számának 37 időbeli meghatározását kell elvégezni, ennek révén lehetséges az ágazatok – gazdaság egészén belüli – dinamikájának feltárása. Második lépésben az egyes gazdasági ágazatok és alágazatok tartományi, regionális és helyi gazdaságon belüli arányának meghatározását javasolták, majd a következő lépésnél a jelentős ágazatok, illetve alágazatok azonosítá- sa történik. A módszer negyedik lépését azon típusú vállalatok (és levéltárak) minimum körének meghatározása jelenti, amelyek az egyes ágazatok és alcsoportok reprezentánsai, majd az ötödik lépésben a konkrét cégek – statisztikai adatokkal alátámasztott, földrajzi megoszlás szerinti – kijelölése következik. Hatodik lépés a vállalati iratok meglétére fókuszál (köz- és/vagy magángyűjteményekben elhelyezve, céges tulajdonban), míg a hetedik lépést a mikroszintű verifikálás jelenti, értsd: az iratanyag teljessége és beazonosítása, úgymint vezetőségi jegyzőkönyvek, levelezés, éves jelentések, a vállalat típusához, a személyzeti ügyekhez, termeléshez, kutatáshoz, pénzügyekhez stb. kapcsolódó iratok. Végül az utolsó lépésben a hatodik és hetedik lépésben elvégzett vizsgálatok alapján kerül sor a döntésre, hogy az adott vállalati levéltár megfelel-e a kí- vánalmaknak. A szerzőhármas nemcsak koncepcionálisan vázolta fel az általuk műkö- dőnek tekintett módszer kereteit, hanem konkrét, a holland textiliparra fókuszáló vizsgálatokat is végeztek, bizonyítva ezzel annak alkalmazhatóságát a gyakorlati munka so- 36 F ISCHER – G ERWEN – R EUDINK , 1998. 2 – 4. 37 A szerzők, abból következően, hogy nagyobb időbeli metszetekre fók uszáltak, kerülték a nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazható, összehasonlíthatást akadályozó mutatók felhasználását.Uo. 5.
