Levéltári Szemle, 66. (2016)
Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. szám - Forrás és érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai. II. rész
Zámbó István 24 tok és a történeti jelentőségű vagy levéltári szempontból érdekes iratok selejtezését is. A rendelet leggyengébb pontjának a 4. § számít, mivel értelmezésbeli problémákat okozhatott az, hogy „húsz év őrzési idő után kell selejtezni” (!) az iktató- és mutatókönyveket, az ítéleteket és a bírói egyességeket, a személyi állapotra vonatkozó ügyek iratait, a végrendeleteket, az eredeti közjegyzői okiratokat, az 1945. évi földreform földkönyveit és vázrajzait, valamint a letartóztatottak törzskönyveit. Tíz év után tette lehetővé a büntetőügyek azon iratainak selejtezését, amelyek nem esnek az előbb felsorolt iratok közé. Az egyéb iratok esetében öt év őrzési időt állapított meg, de nem részletezte az ide tartozó ügytípusokat. A rendelet zárásként kimondta, hogy a selejtezést tervező szerveknek a LOK-ot a selejtezés megkezdése előtt legalább harminc nappal értesítenie kell, és az „általa közölt útmutatást a tudományos, illetőleg történeti szempontból egyébként értékes iratok kiválasztásánál figyelembe kell venni”. 12 A rendelettel kapcsolatban több levéltárvezető és közjegyző is aggodalmát fejezte ki. Vörös Márton a Pécsi Közlevéltár vezetője szerint azt, hogy az iktató- és mutató- könyveket húsz év őrzési idő után ki kell selejtezni „semmi körülmények között a Pécsi Közlevéltárban nem hajthatunk végre”, folytatva, hogy „ha segédlet nincs, akár az egész iratanyag is utána mehet, s ha 20 év után megsemmisítjük az iktatót, akkor hogy keressük ki a ’19-es forradalom leverése utáni politikai perek iratait?” Továbbá aggasztónak tartotta, hogy az említett paragrafus e) pontja alapján a végrendeletek, az f) pontja alapján az eredeti közjegyzői okiratok is húsz év után kiselejtezhetők. 13 A közjegyzők esetében a Budapesti Központi Járásbíróság felhívására Hegyháti István, Barcs Ernő, Záhony László, Keszthelyi Zoltán és Róna Pál állami közjegyzők fejtették ki véleményüket a közjegyzői okiratok és egyéb közjegyzői iratok 9.500/1951. IM rendelet szerinti selejtezésével kapcsolatban. Egységesen álltak ki amellett, hogy a húsz év őrzési idő túlságosan rövidnek számít bizonyos okiratok tekintetében (végrendeletek, házassági, eltartási, örökösödési szerződések stb.). Ezek selejtezésével pedig éppen a közjegyzői intézmény sérülne, mivel a feladata a preventív jogvédelem, a rendelet közjegyzői okiratra és végrendeletre vonatkozó intézkedése pedig megfosztaná „az okirattal való bizonyítás lehetőségétől mindazokat, akik jogaik érvényesítését és megóvását húsz év előtt alkotott végrendeletre, vagy okiratra alapítják” – fejtette ki véleményét Barcs Ernő az üggyel kapcsolatban. Továbbá hozzátette, hogy „a közjegyzői irattárakban őrzött okiratok nagy ré- sze jogpolitikai, gazdaságpolitikai és szociálpolitikai szempontból tudományos és történeti vizsgálódá- sok bőséges és nagy jelentőségű anyagául szolgál”. 14 A félreértésre mindkét esetben az adta az okot, hogy a rendeletben meghatározott őrzési idők arra vonatkoztak, hogy az igazságügyi szerv működésében meddig szüksé- gesek, más szóval: mikortól lehet az iratokat selejtezés alá vonni. A LOK magyarázó válasza alapján a segédkönyvek, végrendeletek és a közjegyzői okiratok nem tartoztak 12 Igazságügyi Közlöny, 60 évf. 1951. 7. sz. 282–283. 13 MNL OL XIX – I – 18 – a – 864 – 5195/1952. LOK sz. 14 BFL XXV.21.a 1951.El.XVI.J.56 . – A közjegyzői iratok esetében meg kell említeni az 1948ban kiadott 68.000/1948. IM. rendeletet, amely úgy módosította a 31.850/1925. IM. rendeletet, hogy az megfeleljen a korszak gazdasági helyzetének. A módosítás ugyanis megengedte, hogy a selejtezhet ő közjegyzői iratokat és kezelési könyveket ipari feldolgozás céljából értékesíteni lehessen. ( Igazságügyi Közlöny , 1948. 57. évf. 6. sz. 326.)
