Levéltári Szemle, 66. (2016)

Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Beszámoló a Levéltári Szakfelügyelet 2015. évi munkájáról

Cseh Gergő Bendegúz 8 a nyilvánosság elé tárni, holott a szakmai követelményekről szóló rendelet a rendszeres

közzétételi kötelezettséget is előírta. Sajnálatos módon sokkal alacsonyabb a levéltárak honlapjain a mélyebb szintű segédletek, pl. raktári jegyzékek elérhetősége: ilyen típusú segédletet csak az intézmények kevesebb mint egyharmada, összesen tizenhárom levéltár tett közzé. Mindez annál is kevésbé indokolt, mivel az új jegyzékek jelenleg már szinte kizárólag elektronikus formá-

ban keletkeznek (egyetlen közlevéltár esetében tapasztaltuk, hogy még mindig papír

alapon vezetik a segédleteket), de a papír alapon létező jegyzékek digitalizálása még a

levéltárak sajnálatosan gyenge technikai ellátottsága mellett sem ütközhet komolyabb

akadályokba. Ráadásul az elektronikus segédletek közzététele nem igényel olyan szaktudást, mellyel a levéltárak többsége ne rendelkezne vagy ne tudná azt valamilyen formában igénybe venni. Figyelemre méltó, hogy a hagyományos levéltári segédletek közzétételéhez képest több mint kétszer annyi intézmény publikált valamilyen adatbázist a honlapján: a

negyvenhat intézményből huszonhét esetben használhatnak ilyen segédleteket a kutatók. Az említett huszonhét intézmény együttesen száznyolcvan különböző adatbázist vagy annak tekinthető elektronikus segédletet tett közzé, bár ezek adattartalma és

strukturáltsága rendkívül különböző. (A vizsgálat során – némiképp megengedő mó-

don – adatbázisnak tekintettünk minden olyan elektronikus segédletet, mely a raktári

jegyzékeknél strukturáltabb szerkezettel rendelkezik és/vagy differenciáltabb keresési,

szűrési lehetőségeket kínál.) A fenti számok nyilvánvalóan jól tükrözik az elmúlt évek

segédletkészítési tendenciáit, mely természetesen nem függetleníthető az igénybe vehető pályázati források megszabta lehetőségektől sem. Tovább elemezve az adatokat, kimutathatjuk, hogy a hazai közlevéltáraknak kevesebb mint a negyede (tizenegy intézmény) tartotta fontosnak az elmúlt időszakban,

hogy internetes honlapján a levéltári munka, az adatkezelés vagy a szolgáltatások

igénybevétele területén releváns jogszabályokat megismertesse a látogatókkal. Az általános felhasználói statisztikák alapján valóban kimutatható, hogy ezen oldalak szoktak

a legkevesebb látogatót vonzani a honlapokon belül, az intézmények tevékenységének

átláthatósága és jogszerűsége ugyanakkor mindenképpen megkövetelné, hogy a levéltárak biztosítsák a lehetőséget az ezen a területen (is) tájékozódni kívánók számára. Egészen más okokból, de még alacsonyabb azon hazai közlevéltárak aránya, amelyek valamiféle online szolgáltatást (pl. online űrlapon benyújtható kérelem, kutatásmegrendelés stb.) tudnak biztosítani: jelenleg mindössze három intézménynél találtunk

ilyen lehetőséget. Ez a szolgáltatás nyilvánvalóan differenciáltabb és költségesebb informatikai megoldásokat kíván a hagyományos honlapoknál, ugyanakkor a levéltárhasználók körét és a szolgáltatás igénybevehetőségét jelentős mértékben bővítheti is a

későbbiekben. A közlevéltárak többségének vezetése a vizsgálatok tanúsága szerint elfogadta már

azt a helyzetet, hogy a kollégákkal, a kutatókkal és más érdeklődőkkel való rendszeres

kapcsolattartás leghatékonyabb módja jelenleg a közösségi média használata: összesen

huszonnégy levéltár rendelkezik saját profillal valamelyik közösségi oldalon. Ezek az