Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Mérleg - Pápa zsidó közössége (1748-1848) (Hudi József)
M ér leg nagyobb létszámú és differenciáltabb lett. A bíró mellé esküdteket (albírákat), templomatyákat, gyámatyákat, pénztárost, perceptort választottak. Fizetett alkalmazottak segítették a zsinagóga, a fürdő, az iskola, a kórház működését. A szerző a korábbi kutatásokat kiegészítve plasztikusan mutatja be a községi önkormányzatot, az egyes tisztségviselőket, a tisztújításokat. Választójogot kezdettől a letelepedési engedéllyel rendelkező és adózó személyek élveztek, később azonban zsinagógái széktulajdonhoz kötötték a választójogot, s a vezetőségválasztást hét, illetve 18 kiválasztott személyre ruházták át, amely egyet jelentett a szegény tömegek politikai térből való kiszorításával. A belső konfliktus szorosan összefonódott a zsinagóga-építés (1841—1846) idején kibontakozó neológus és ortodox irányzat közötti küzdelemmel, amelyből átmenetileg az újítók kerültek ki győztesen, hogy néhány évtized múltán véglegesen az ortodoxoknak adják át helyüket. Löw Lipót rabbi 1846-os megválasztásának szerző által bemutatott részletes története élesen világítja meg a közösség belső konfliktusait. A monográfia számos adattal bizonyítja, hogy a helyi zsidóság nemcsak létszámában, hanem gazdasági erejében is rohamosan nőtt. A reformkor végén minden negyedik pápai lakos izraelita volt, a kereskedelmi forgalom nagyobb részét a zsidó kereskedők bonyolították le. Emellett a zsidóknak jelentős szerepük volt a kézművesipari termékek előállításában és forgalmazásában, bár céhbe - a szabókat kivéve — nem vették fel őket, s maguk sem hoztak létre céheket, bár erre II. József korától lehetőségük volt. A legtőkeerősebb kereskedők manufaktúrák létesítéséből is kivették részüket. A Neumann család üzemeltette pl. a Somhegy pusztai (Ba- konybél melletti) üveghutát, az ajkai üveggyár elődjét. A Schlesinger család pipagyártó üzemet létesített. Termékei nemcsak a Habsburg monarchia piacaira, hanem a Balkánra is eljutottak. A zsidók és a hagyományos városi polgárság között óriási ellentmondás feszült: miközben a zsidó kereskedők uralták a gazdasági életet, a helyi hatalmat a polgárjoggal rendelkező kereskedők és a céhes polgárság gyakorolta. A rendi korlátok lebontása, a polgári szabadságjogok biztosítása a zsidóságnak is elemi érdeke volt. Ezzel magyarázható, hogy' a reformkori liberális nemesség kezdeményezéseit a helyi zsidó elit is lelkesen támogatta. A kötet arra is rámutat, hogy a különleges jogi helyzet, a földesúri haszonvételi jogok bérlete nyomán kialakuló sajátos foglalkozások következtében a zsidó mikrotársadalom kevésbé volt tagolt, mint a városi társadalom, ugyanakkor polgárosultabb volt, hiszen 1848-ban a zsidó kereső népesség mintegy 49%-a a kereskedelemből, 34%-a az iparból élt. A kézművesiparban dolgozó 124 mester 29 szakmát képviselt. Jelentős volt az értelmiségi réteg, amelynek gerincét az orvosok, seborvosok, tam'tók, tanárok alkották, de könyvkötőt, hegedű- és zongoraművészt is találunk közöttük. A rendi korszak végén készült összeírás sikeres gazdasági és társadalmi integrációról tanúskodik, melynek folyamatát a szerző az egyes fejezetekben meggyőzően mutatja be. Különösen tanulságos a társadalmi integráció folyamata, melyet kifejez a pápai zsidó nyilvános elemi iskola megszervezése (1826), a zsidó ifjak továbbtanulása a bencés és a református gimnáziumban, a magyar nyelvű iskoláztatás és művelődés támogatása, a társasági élet fellendülése. A zsidó elitet megtaláljuk a város polgári jellegű egyesületeiben - főként a Pápai Kaszinóban, a kaszinói választmányban -, amely egyúttal a város keresztény értelmiségének nyitottságát is mutatja. Külön színfoltot jelentett a szerző korábbi kutatásaiból ismert ugodi fürdő, amelynek üzemeltetésében az Ugodi Fürdő Rt. révén a kaszinó zsidó tagjai is részt vettek. A szabadságharc idején megnyilvánuló anyagi és emberi áldozatvállalás szintén bizonyítja a helyi zsidóság tettrekészségét, a nemzeti ügy melletti elkötelezettségét. Összességében elmondható, hogy Jakab Réka a maga elé kitűzött feladatokat sikerrel oldotta meg, és olyan színvonalas monográfiával gyarapította a magyarországi várostörténetet, kiváltképp a pápai helytörténeti irodalmat, amely viszonyítási pontként használható a további kutatások számára. Hudi József 75
