Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Rádió és Televízió. A% MSZMP irányító tévé kény s égé... helyett kényszerű kapkodás, spontaneitás mutatkozott meg a párt- és állami szervek részéről, vagy a könnyűzeneszerzők és előadók érdekképviselete: ,A beattel kapcsolatos politikánk [...] lényegében kimerült a tiltás-népszerűsítés rossz kettősségében. Vagy igyekeztük kiszorítani (ami nem mindig sikerült), vagy ráadtuk fejünket a nagy látványos elismerésre és népszerűsítésre, de mindkét esetben passzivitásra kárhoztattuk magunkat, a kezdeményezést minden esetben kiadtuk a kezünkből. Ki voltunk és ki vagyunk szolgáltatva annak, bogy X vagy Y beat-szjár mit talál ki, milyen művészetpolitikát akar folytatni az ifjúsággal, ezért elítélhetjük vagy kitüntethetjük őket, de nem találunk módot arra, hogy a szocialista művelődéspolitika jól átgondolt célkitűzéseit a beat terén érvényesítsük, mindenekelőtt azért, mert ezen a téren nem voltak ilyen elképzeléseink. Nem voltunk elég gyorsak, nem voltunk elég — bocsánat a kifejezésért — elég heuríszfikusak ahhoz hogy egy ilyen új jelenséget azonnal vagy legalábbis gyorsan a helyére tudjunk tenni. Ennek követkéz tében a beatben sem tudtuk eléggé elválasztani a jót a rossztól, az értékeset a talmitól, sőt a lassan fejlődő jót gyakran összemostuk a gyorsan burjánzó kommerríonális sweet-beattel, ami semmivel sem jobb (csak hangosabb) a régi típusú slágernél. [...] megvolna a lehetősége annak is, hogy megfelelő pozitív, kezdeményező, sőt szocialista művelődéspolitikát alakítsunk ki ebben a vonatkozásban is. Ennek azonban először is a feltételeit kellene megteremteni: ki kellene alakítani a beatesek megfelelő szakmai szervezeteit, továbbképzési lehetőségeit (nem tartoznak sehova, nem tanulhatnak sehol, újabb tehetséges együtteseknek kellene teret biztosítani, számukra célokat tűzni ki, őket tanítani, minta-klubokat szervezni és így tovább), a feladatok kifejtése e kérdésben is külön tanulmányt igényelne, melyet a megvalósítás lehetőségeinek hiányában megírni is felesleges. ”22 Az MTA Irodalomtudományi Intézete viszont — hasonlóan a helyi pártszervekhez — pálcát tört a táncdalfesztiválok felett: ,A táncdalfesztivál kóros jelensége mellett azonban nem mehetünk el szp nélkül. Ez a heteken át tartó verseny az óriási propaganda hatására nemzeti üggyé válik, és mondhatjuk nyugodtan, egyfajta pszichózis tárgya lesz S mi van mögötte? Sokszor ízléstelen vagy sekély es erkölcsi és gondolati tartalom, valamint a zenei ízlés tekintetében is értéktelen vagy egyenesen káros anyag. Egy példa: szövegéért díjat kapott egy nyelvileg nyelvtanilag értelmetlen (és az irodalmi hetilapban előzőleg megglosszázptt) dal. Jól tudjuk, hogy a táncdalfesztivál is nem mellőzhető igényt elégít ki, [...] De mindez) figyelembe véve is: a jelenlegi méretekben, ilyen hangsúlyosan a táncdalfesztivál kóros túlzás.” Az MTA Történettudományi Intézete hasonlóképpen vélekedett, a profi zenélésre dobva követ, ugyanakkor a klasszikusokhoz vezető lehetséges utak egyikét éppen a tánczenében látta: „nem egészségesjelenség hogy országos ügy lesz egy-egy táncdalfesztiválból, s mellette akár nemzetköz) horderejű események is elhalványulnak. Azonban az amatőr sz)ár-kultusz intézményesítése — melyet ez a műsor teremtett meg — társadalmilag valószínűleg kevésbé káros, mint a profi-sztár kultusz PL s esetleg ez utóbbiakkal szemben előnyös versenyt is támasz). [■ ■ •] afi mondhatjuk, hogy még a kommersz áru (pl. a rendes beatzene) is előmozdíthatja az ízfis fejlesztését bizonyos széles rétegeknél.[...] A modem szórakoztató zene, a beat és a dzsessz alkalmas arra, hogy a fiatalokban kialakítsa a disszonáns zene természetes voltának érzését és ez adhat alapot arra, hogy a modem komolyzene (pl. Bartók) kis előképzettség után is élvezhető legyen.” A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának véleménye ennél sokkal lehangolóbb volt a táncdalfesztiválokról, amit Bartha Lajos tolmácsolt a TKKO-nak: „ha egy táncdalfesztiválon a bemutatott dalok túlnyomó százaléka 22 MNL OL M-KS 288. f. 36. cs. 1969/13. ő. e. 1-208. 52
