Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Csatári Bence alatta marad annak, amit táncdalnak illetve dalnak, és a táncdalénekeseké, amit táncdalénekesnek illetve énekesnek nevelhetünk, akkor bemutatásuk ugyancsak káros hatással van a közlésre. ”2i A KISZ KB Kulturális Osztálya szintén elkészített egy vitaanyagot többek között ebben a témában az Országos Ifjúsági Kulturális Fórum tanácskozása számára. Az Intéző Bizottság 1969. február 6-ai ülésén tárgyalta a magyar ifjúság művelődési tevékenységét.* 24 Ebben többek között elismerték, hogy a zenei kultúrára a rádió által is közvetített tánczene és a beatzene primátusa nyomta rá bélyegét, amit leginkább a fiatalok mozgásigényének és a ritmusok iránti fogékonyságával magyaráztak. A debreceni járási KISZ értekezleten egyenesen slágerőrületnek nevezték a helyi zenekarok túlburjánzását, kidomborítva színvonaltalanságukat, a veszprémiek pedig az OSZK túl laza vizsgáztatási rendszerét okolták ezért. A KISZ vezetősége azonban nem abban látta a megoldást, hogy tiltsák az ilyen típusú zene hallgatását, hanem abban, hogy megtanítsák a fiatalokat zenélni és kulturáltan zenét hallgatni. Ennek kapcsán foglaltak állást a pol-beat és a folk-beat mellett, amelynek ugyan nem voltak hagyományai Magyarországon, ám nagy jövőt jósoltak neki (ami végső soron nem realizálódott). A zenei nevelésnek szintén megfelelő eszközeként értékelték az 1966 óta tartó, a rádió által is sugárzott salgótarjáni könnyűzenei fesztiválokat, valamint az amatőr ifjúsági tánczenekarok találkozóit Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna megyékben, ahol megszűrték a fellépőket.25 Az Agitációs és Propaganda Osztályra ugyancsak érkeztek a tárgyban észrevételek, amelyekben egyszerű gondolkodású, zömmel párttagok keresték meg a pártközpontot könnyűzenét elítélő leveleikkel. Gulyás János, egy egri gyár alapszervi párttitkára az imperialista popzene és a hosszú haj ellen felemelte szavát, mint ami ösz- szeegyeztethetetlen a szocialista embertípussal. Konkrét példaként Zoránt, Zalatnayt,26 Neményi Bélát és az Omegát említette meg. Úgy vélte levelében, hogy a párt 1958-as közművelődési irányelvei nem nyertek teret a gyakorlati életben. Az osztály továbbította a kérdésfelvetést a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettesének, Gádor Ferencnek, aki 1968. április 16-ai válaszában vitatkozott a levélíróval, mert szerinte a beatzene nem vált uralkodóvá a médium műsorai között. Azt pedig egyenesen pozitívumként említette, hogy a táncdalfesztiválok segítségével a nyugati zenei termékeket kiszorították a hazai médiumokból. Az elnökhelyettes ugyanakkor nagyon határozottan fogalmazta meg a szórakoztató intézmény állásfoglalását a hosszú haj viselésével kapcsolatban, ami a kompromisszum jegyében fogant: >rA hosszú haj viseletű fiatalokat, különösen a zenekarokban közreműködő fiúkat a képernyőről teljesen letiltani nem tudjuk, arra törekszünk, hog)i megjelenésük és viselkedésük a jó ízlés határain belül maradjon. Ügy tekintjük, mint divatot, mely ahogy jött, el is múlik majd. ” Gádor Ferenc levelét végül nem továbbították a felháborodott helyi párttitkárnak, de az osztály munkatársai ígéretet tettek arra, hogy ha Egerben járnak, feltétlenül felkeresik és tolmácsolják számára a Magyar Rádió és Televízió helyettes vezetőjének gondolatait.27 25 MNL OL M-KS 288. f. 36. cs. 1969/13. ő. e. 1-208. 24 PIL 289. f. 3. cs. 253. ó. e. 55-144. 25 Uo. 117. 26 Az énekesnő pályafutásáról lásd ZALATNAY, 1985. 22 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1968/15. ő. e. 118-123. 53
