Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években
Rádió és Televízió. A% MSZMP irányító tevékenysége... mérvű műsoridő-emelése ellen.17 Műsorpolitikájának megvédése érdekében emiatt a Magyar Rádió a rádióhallgatási szokásokban beállt változásokat ajánlotta a figyelmébe az Agitációs és Propaganda Bizottságnak 1968. szeptember 10-én. Ez többek között azt jelentette, hogy növelték azoknak a műsoroknak a mennyiségét, amelyeket már eleve az úgynevezett háttér-rádiózásra szerkesztettek, és amelyeknek döntő többsége könnyűzenei műsor volt. Ezeket az adásokat a Petőfi adón tervezték elsősorban, de a Kossuth hullámsávján ugyancsak megjelenhettek a jelentés szerint. Az URH-adások népszerűsítését is úgy tudták elképzelni, ha kezdetben szórakoztató jellegű adásokat sugároztak rajta. Főleg a vasárnap délelőtti órákra szándékoztak tánczenét adni, de ezen a sávon ismételték meg a Csak fiataloknak című népszerű tánczenei műsort is. Figyelemre méltó, hogy a Kossuth-adó esti csúcsidejét korábbra tervezték hozni, amiben nagy szerepet szántak a könnyűzenei összeállításoknak. A rádió jelentéseit a bizottság többnyire elfogadta, nem találtunk olyan adatot, amelyben ehhez képest a műsorstruktúra átalakítását követelte volna a pártvezetés.18 Az MSZMP KB TKKO 1969-ben a média19 szórakoztató szektoráról részletes tájékoztatásokat kapott minden területileg illetékes megyei szintű vagy annak megfelelő pártszervtől, ami egyebek mellett a táncdalfesztiválok népszerűségének volt köszönhető. Az információs jelentéseket a megyei agitációs és propaganda bizottságok készítették, amelyeket a megyei pártbizottságok továbbítottak a TKKO-ra, ahonnan a KB Agitációs és Propaganda Bizottságára kerültek. Ennek során egyéni és csoportos beszélgetések útján kérdőívekkel közvélemény-kutatást végeztek a munkahelyeken, a KISZ-alapszervezetekben, klubokban és a lakosság körében, beleértve a nyugdíjasokat. A szocialista államberendezkedéstől teljesen idegen, demokratikus eszköznek tekinthető közvélemény-kutatás stílszerűen ahhoz a műfajhoz kötődött, amelyhez alulról jövő szerveződése és könnyen fogyaszthatósága miatt mindenki értett: a könnyűzenéhez. Ez a módszertani eljárás azonban nagy valószínűség szerint nem következett volna be az új gazdasági mechanizmus relatíve szabadabb légköre nélkül. A Győr-Sopron megyei pártbizottság a fiatalok körében népszerű táncdalfesztiválok megjelenését emelte ki, mint amit a legszívesebben fogadtak a média műsorai közül. A megye pedagógusainak és népművelőinek a véleményét tolmácsolta. Eszerint a Magyar Rádió és Televíziónak a könnyű műfaj felé fordulása nem szült nevelési problémákat, de ennek rohamos emelkedését már károsnak ítélték volna. Ugyanakkor hasznosnak mondták a beatzenében megjelenő folklorisztikus törekvéseket — mint tudjuk, ez utóbbi a szervezők nyomására és felsőbb utasításra következett be. A Haj- dú-Bihar megyei pártbizottság szerint azon túlmenően, hogy túl sok beatzenét adtak, „a felléptetett fiatalok, sztárok öltözködése, magatartása, megjelenése divattá emel hóbortokat, s a külsőségek hajszolása szemléletté válik, ami a későbbiekben már életvitelt is meghatároz- ” A Budapest I. kerületi pártbizottság által összegyűjtött vélemények az utóbbihoz konvergál17 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1968/15. ő. e. 92. '8 MNL OL M-KS 288. f. 41. cs. 105. ő. e. 21-25. 19 Ebben az időszakban hivatalos cikkekben is közzétették a pártállami álláspontot a médiával kapcsolatban: HERMANN István: A szórakoztatás problémái. Rádió és Televíjó Stymie. II. évf. 1970. 1. sz. 45—52. és SZECSKŐ TAMÁS: Szórakoztatás — műsorpolitika. Rádió és Televízió Szemle. III. évf. 1971. 3. sz. 5—27. 50
