Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Garadnai Zoltán: Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről
Garadnai Zoltán dásban, amelyek közül csak 195 darab kapcsolódik a bevezető tanulmányhoz, vagyis a döntő többségük a források értelmezését segíti, de számos esetben tanácstalanok vagyunk arra vonatkozóan, hogy a jegyzettel a szerkesztő mit akart közölni, (pl. az 574. számú jegyzetnél találkozunk Zöld Sándor főispán nevével, de azt nem tudjuk meg, hogy ki volt ő, a neve miért került említésre.)17 A forrásokhoz kapcsolódó jegyzetek tehát nem öncélúak, hanem szerves részei a forráskiadványnak, de szerepük eltérő a tudományos és a tudományos ismeretterjesztő jellegű kiadványoknál. L. Balogh Béni e tekintetben a tudományos ismeretterjesztés elvét választotta, de — úgy véljük — érdemes lett volna konzultálnia, amihez az eddig megjelent levéltár-tudományi szakiroda- lom18 és a levéltári forráskiadványok készítése során eddig szerzett tapasztalatok is alapul szolgálhattak volna. Összegezve megállapíthatjuk, hogy L. Balogh Béni által szerkesztett és bevezető tanulmánnyal ellátott könyv nemcsak a történész-levéltáros szakma, hanem minden érdeklődő számára fontos segédeszközül szolgál. A kiadvány szerkesztője ugyanakkor számos, az eddigi gyakorlattól eltérő szerkesztési módszert választott, amivel mindenféleképpen egyedivé teszi a munkát, vitát gerjeszt, ami már a könyv utóéletéhez tartozik. A könyvvel kapcsolatos vita remélhetően nem zárul le, és csak abban bízhatunk, hogy mindez nem egy öncélú értelmiségi „belháborúvá” torzul. Még a könyv borítója is vitára késztetett és elgondolkoztat minket: a címlapon felvonuló és zsákmányukat cipelő szovjet katonákról készült kép jól mutatja a győztes közkatonák egyszerű örömét és magabiztosságát, miközben a hátlapon látható szovjet dszt tekintete inkább hatalom erejét érzékelteti. A könyv legnagyobb érdeme, hogy tabukat dönt, vitára ösztönöz és elgondolkoztat: a történész felelősségéről, a kutatási módszertan fontosságáról, a levéltári források és azokon keresztül a múlt feltárásának összetettségéről és arról, hogy bár ezek az események 70 éve történtek, mégis mennyire új és ismeretlen tények kerülnek elő, és elgondolkozhatunk arról az adósságról, amelyet a magyar történész-levéltáros társadalom e témakörben felhalmozott. A könyv megérinti az olvasót, mivel többről van szó, mint egy forráskiadványról, egy olyan tragédiának a bemutatásáról, amelyet nem beszéltünk ki, nem dolgoztunk fel kellőképpen, és egy remélhetően elkészülő folytatás (vagy javított kiadás) tovább fogja pontosítani a témával kapcsolatban kialakult ismereteinket, mint ahogy az is, hogy újabb és újabb tanulmányok készülnek, amelyek a képzeletben mozaikkép minél részletesebb kirakását teszik lehetővé. Ebben utóbbiban rejlik ugyanis a tudományos megismerés lényege, miközben el kell fogadnunk azt is, hogy többféle megközelítés és többféle interpretáció lehetséges. 17 Zöld Sándor orvosról, kommunista politikusról van szó, aki 1951-ben belügyminiszterként kiterjesztett öngyilkosságot követett el. Meglátásom szerint a jegyzetelés célja az, hogy az adott forrást történeti kontextusba helyezzük, az abban szereplő személyeket, azok jelentőségét, szerepét megértsük, vagyis jegyzet egyik fő célja a forrásban megjelenített esemény hátterének a feltárása. 18 Lásd például: EMBER, 1975. 203—221. — Az Országos Levéltár egykori főigazgatója a kor szellemének megfelelően a szovjet mintákat alapul véve készítette el a tanulmányát, de figyelembe kell vennünk azt, hogy 1990 előtt a szovjet tudományra, a marxizmus—leninizmus ideológiájára kötelezően „illett” hivatkozni. 72
