Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Garadnai Zoltán: Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről

Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről tás, amit mutat az is, hogy az „atrocitás” vagy „erőszak” szóra nem találunk utalást, holott a szovjet katonák által elkövetett atrocitások és a magyar lakossággal szemben elkövetett tetteik bemutatása a forráskiadvány elkészítésekor fő célként lett megfogal­mazva. A könyv tájékoztató apparátusa tehát majdnem teljes, a rövidítésjegyzék és az általam hiányolt rövid életrajzi összefoglalók (pl. névmutató) azonban sokat segítettek volna a forráskiadvány kézikönyv jellegének kialakításában. Nagyon jó és fontos, hogy a könyvhöz angol nyelvű bevezető kapcsolódik, és a források címe is angol nyelven is olvasható, ami a könyv nemzetközi elfogadhatóságát erősíti. A könyv használhatóságát azonban jobban segítené, ha ezek a felhasznált és a témához kapcsolódó szakirodalommal együtt a könyv végére kerültek volna. A könyv a bevezetőben részletesen ismerteti a téma historiográfiáját, de elsősorban az 1989 utáni időszakra fókuszál. A kiadvány végén fel lehetett volna sorolni a témával és a korszakkal foglalkozó legfontosabb általános és helytörténeti szakirodalmat, amivel szintén a kézikönyv jelleg erősödött volna. Végül, de nem utolsó sorban szükséges, hogy a lábjegyzetek kérdésével kapcso­latban is kifejtsem gondolataimat. E tekintetben három komoly munkát szeretnék megemlíteni. Az egyik Kecskés D. Gustav „Magyar—francia kapcsolatok, 1945—1990. Források” című monumentális forráskiadványa, amely a láb jegyzetelésben, a bibliográ­fiában és a témával foglalkozó szakértők bevonása tekintetében egyaránt mintaértékű vállalkozás. Kecskés D. Gusztáv ráadásul azt a gyakorlatot követi, hogy' a könyve ele­jén a rövid szerkesztői előszó után a korszak és a téma megértését segítendő egy hosz- szabb bevezető tanulmányt közöl, amivel segíti a források történeti kontextusba való elhelyezését. Ehhez járul az egyes forrásokhoz kapcsolódó részletes lábjegyzetek, és a legendák, illetve az, hogy minden forráshoz közvetlenül kapcsolódik egy rövid leírás, szövegkritikai jegyzet, ami segíti az olvasót abban, hogy az adott konkrét dokumentu­mot történeti kontextusba helyezze. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy megemlítsem Horváth Julianna, S^abó Eva, S^űcs László, Zalai Katalin által szerkesztett, Pártközi értekezletek Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontááó. 1944—1948. című forráskiadványát. Ez utóbbi számomra elsősorban a jegyzetek tekintetében számít példaértékűnek. Egy forráskiadványban ugyanis kiemel­ten fontos az, hogy a jegyzetek segítsék a forrás értelmezését, azok külső és belső kriti­kájának az elvégzését. Ok azt a gyakorlatot választották, hogy az egyes forrásokat vég­jegyzettel látták el, ahol a forráskritikai megjegyzések mellett a forrásokban lévő ese­ményekhez kapcsolódó szakirodalomra is hivatkoznak. Szintén fontos megemlíteni a Szűcs ImszJó, illetőleg G. Hass István által szerkesz­tett, jegyzetekkel és bevezető tanulmánnyal és angol nyelvű résumével ellátott forráski­adványokat — minisztertanácsi jegyzőkönyveket —, amelynek szerkesztése, jegyzetelése a Magyar Országos Levéltár forráskiadási hagyományaira alapozódik, és követhető példát jelenthetett volna.16 Fontos hangsúlyozni, hogy L. Balog Béni által szerkesztett forráskiadvány is te­kintélyes jegyzetapparátussal rendelkezik, több mint ezer segíti az olvasót a tájékozó­16 Szűcs, 1997.; G. VASS, 2005.; Szűcs, 2003.; Szűcs, 2008.; Szűcs, 2003. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom