Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Garadnai Zoltán: Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről
Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről céljától (vagyis attól, hogy korabeli forrásokat kívánt közölni), de egészen biztosan segít abban, hogy empátiát ébresszen az olvasóban és az eseményeket közeliinkbe hozza. Nem tartom azonban szerencsésnek azt, ha egy bevezető tanulmány hosszan igyekszik „szájba rágni” a történeti hátteret, mert így óhatadanul is beleeshet a szerző abba a hibába, hogy a bevezető tanulmány „szétcsúszik”, és nem jut elegendő hely (vagyis betűkarakter) a források elemzésére, azok keletkezésének bemutatására. Szerencsésebb lett volna, ha az általános ismertetés helyett, egy részleges, de az alapszakirodalom teljességét magában foglaló historiográfiai áttekintés után, az 1944— 1947-es magyarországi események ismertetése nagyobb súlyt kapott volna. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy 1944—1945-ben Magyarország határai máshol voltak, hogy az akkori Magyarországot ért első harci események, atrocitások időben és térben jóval korábban elkezdődtek, amit L. Balogh Béni is említ a bevezető tanulmányában. Történelmieden a szovjet atrocitásokról beszélni úgy, hogy megfeledkezünk a magyar—német csapatok tevékenységéről,11 és nem a korabeli Magyarország egész területét vizsgáljuk. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a lehetőségek korlátozottak, és ennek fő problémája, hogy az oroszországi levéltárakban található 2. világháború idejéből származó forrásokhoz a hozzáférés még nem lehetséges.12 Egy alapos, a politikai- diplomáciai és harci eseményeket elemző bevezető azért is fontos lett volna, mert így történelmi keletkezésük kontextusában lehetett volna elhelyezni a forrásokat, és a for- rástani szempontoknak is meg tudtunk volna felelni. Ezt azonban a módszertani felvezetésnél, a forráskiválasztás szempontjainak ismertetésekor is meg kell említeni, hiszen a forráskiválasztás szempontjainak, térbeli és időbeli határainak megemlítése szakmai szempontból nélkülözhetetlen, minthogy az is, hogy megismerjük azokat a fondokat, állagokat, azok történeti értékét, amelyeket a közlésre kiválasztottunk.13 Itt érdemes elgondolkozni azon is, hogy a források milyen történeti értéket jelentenek/ jelenthetnek, mint azt Saabét Csaba a magyar—szentszéki kapcsolatok történetének vizsgálatakor tette, vagyis lehetőségünk van arra is, hogy' személyes véleményünket megfogalmazzunk, hiszen ezt nem lehet elkerülni, mint ahogy azt sem, hogy ismertessük a módszertani szempontokat, amelyek alapján a dokumentumokat kiválasztották.14 Sokszor megemlítik, hogy szovjet/orosz levéltári források nélkül nem lehet megírni Magyarország 1945 utáni történetét, ami természetesen fedi a valóságot. Jelen esetben is kritikaként lehet megfogalmazni, hogy a könyv nem tartalmaz szovjet forrá11 Gondoljunk az ún. Grábler-tó melletti tömeggyilkosságokra, amikor a nyilas hatalom a szovjetekkel való együttműködés vádjával bosszúból és rasszista indíttatással 123 embert végzett ki. Lásd http://www.archivportal.hu/id-4436szekesfehervari_es_varpalotai_ciganyok_t.html 12 Ezzel kapcsolatban a Magyar Levéltárosok Egyesületének gödöllői vándorgyűlésén 2015. július 6-án az orosz kollégák részéről elhangzott előadásokra kell utalni. (A Vándorgyűlésről készített beszámoló a Levéltári Szemle 2015. 3. számában jelent meg.) 13 Ezzel kapcsolatban utalok Csóti Csabának a Magyar Levéltárosok Egyesületének gödöllői vándorgyűlésén 2015. július 8-án elhangzott előadására: A II. világháború, mint kutatási témacsoport értelmezése a korabeli köyigazgatási iratok vonatkozásában. Ugyancsak a témához kapcsolható Erdész Ádám: Amikor végképp felfordult a világ — békés megye 1944 és 1947 között című előadása (2015. július 7.) 14 Szabó, 2005. 49—52. — Lásd „A forrásközlés szempontjai” című fejezetet. 69
