Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Garadnai Zoltán: Gondolatok egy könyvről és a történész felelősségéről

Gondolatok egy könyvről és a történé s fe le lő s s égérő l

történész-szakma hivatásos képviselőit, másrészt a magyar történelem iránt érdeklődő nagyközönséget is megcélozta. L. Balogh Béni nehéz és összetett feladatra vállalkozott. Harag és elfogultság nélkül kívánta ugyanis bemutatni ezt az időszakot, és igyekezett elkerülni azt, hogy a személyes érzelmek és vélemények határozzák meg az események megítélését, miközben közölte azokat az eddig még meg nem jelent forrásokat, amelyek felidézik ezeket az eseményeket. Amennyire üdvözlendő, hogy ez a könyv megszületett annyira szomorú, hogy mindez az események után 70 évvel történt, így már egyre kevesebben vannak azok, akik személyesen át- és megélték ezeket az éveket, így véleményüket, visszaemlékezésüket elmondhatnák.

A bevezető tanulmány elolvasása után számos kérdés merül fel az olvasóban. Egyrészt örülhetünk annak, hogy a könyv széles olvasóközönséget céloz meg, és a bevezető tanulmány is igyekszik egy nagyon összetett és bonyolult korszakot összefoglalni, másrészt tanácstalanok vagyunk a tekintetben, hogy egészen pontosan hogyan kapcsoljuk össze a bevezető tanulmányt, az abban foglalt mondatokat a később közölt forrásokkal. Nem könnyű feladat ugyanis hét oldalban tárgyilagosan összefoglalni a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió politikájának 1917—1945 közötti történetét, a russzisztikai szakirodalom és az orosz nyelv ismeretének hiányában. Óhatatlanul is felmerül bennünk, hogy milyen mértékben van szükség általános köztörténeti tények részleges ismertetésére egy ilyen témájú forráskiadványban.

A forrásközlés klasszikus szempontjait jobban figyelembe véve az 1944—1947 közötti időszak történetére (nemzetközi változások, harci cselekmények, belpolitikai viták, a SZEB szerepe Kelet-Európábán) vonatkozó rész nagyobb súlyt kaphatott volna a bevezető megírásakor, és hivatkozni kellett volna a SZEB magyarországi működését feldolgozó forráskiadványra is.8

Mint említettem, a Szovjetunió politikáját, Magyarország 1941-es hadba lépését, a világháború eseményeit ilyen röviden nem, vagy csak igen korlátozottan lehet megírni. Ennek tulajdonítható, hogy a szerző, miközben kitér a Molotov-Ribbentrop paktumra, nem említi, hogy a Szovjetunió és Japán között 1941. április 13-án megkötött megnemtámadási szerződés, illetve dr. Richard Sorge szovjet kém 1941. szeptember 14-ei jelentése tette lehetővé Sztálin számára azt, hogy a Távol-Keletről friss csapatokat csoportosítson át Moszkva mellé, és így megnyerje a csatát, ami világháború történetében fontos fordulópont volt. Az orosz-szovjet geopolitikai érdekek említésre kerülnek Ko- lontári Attila munkája kapcsán, de meglátásom szerint nem kapnak kellő hangsúlyt, így vezérfonal hiányában az olvasó — vagyis a bevezető tanulmány szerzője által megcélzott széles olvasóközönség — könnyen eltévedhet a szerzők és értelmezések sokaságában. Ráadásul a magyar és a nemzetközi russzisztikai szakirodalom igen gazdag, és az ún. orosz tanulmányok önálló szaktudományos területet jelentenek.

A szerző ugyancsak nem foglalkozik a világháború és a háború utáni rendezés diplomáciatörténetével, vagyis a Teherán, Jalta, Potsdam tárgyalásokkal, azzal a ténynyel, hogy a nyugati szövetségesek a nyugati front megnyitásával 1944. június 6-án ke8 SZEB, 2003. 453 p. — A kötetet a szerkesztők — FEITL ISTVÁN és BARÁTH MAGDOLNA — mellett Szűcs László, G. Vass István és Cseh Gergő Bendegúz jegyezte, a jegyzetek késztetése, a források összegyűjtése levéltárosi csapatmunka volt.

67