Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai
Zámbó István kultuszminiszter a levéltárak országos főfelügyelője útján gyakorolt felügyeletet „a levéltár őrizetébe utalt iratoknak a levéltár által való átvételére, fenntartására, kezelésére, rendezésére, selejtezésére, a levéltári ügyvitelre, végülpedig a levéltári anyag használatára”.36 A levéltárak országos főfelügyelője az 1610-L-1/1949.VKM. rendelet alapján kezdhette meg a működését. A főfelügyelői posztot Mérei Gyula, országos levéltárnok töltötte be 1949. szeptember 12.-1950. július 7. között. A főfelügyelő egyik legfontosabb feladata — az 1947-es levéltári törvényben megállapított szakmai feladatokon túl — az új levéltári törvény és végrehajtási utasításának kidolgozása, az illetékes fórumokon való jóváhagyatása, és a főfelügyelőség helyett létrehozandó Levéltárak Országos Központja megszervezése volt.37 38 A főfelügyelő munkájának végeztével készült beszámolója alapján azonban ennél többről volt szó. Néhányat ezek közül témám szempontjából szükségesnek tartok kiemelni. A felügyelet javaslatára a „BM elrendelte az 1919-es proletárdiktatúrára vonatkozó iratanyag jegyzékelését és összegyűjtését (19/1950.) [...] Kérte a Belügyminisztériumot a csendőri és rendőri iratok megőrzésére vonatkozó rendelet kiadására, mivel ezek a magyar munkásmozgalom legfontosabb forrásanyagát jelentik (31/1950.) [...] Az irattárak megsemmisítésének megakadályozása céljából több beadvánnyal fordult a Felügyelet a Tudományos Akadémiához és a Könnyűipari Minisztériumhoz amelyekben kérte a közbenjárást, illetőleg rendeletet a Papírhulladékfeldolgozó N[emzeti] V[állalat] olyan értelmű megkötésére, hogy a történeti értékű iratanyagot csak levéltári szakértő engedélyével semmisíthessen meg. [...] Szakértőket küldött ki a Pesti Járásbíróság anyagának selejtezéséhez (79/1950.) [...] Selejtezési utasítást adott ki a járásbíróságok részére (25/1950.) [...] Folyamatba tette egy általános selejtezési szabályzat kidolgozását az egész igazságügyi szervezet részére.,38 A „felügyelet alá került” selejtezés Az 1947-es levéltári törvény megszületését követően nem történt különösebb változás az iratselejtezési munkákban, így az igazságügyi szervek iratainak esetében sem, azokra továbbra is a 13.300/1912.IM. rendelet vonatkozott. Mint azonban az imént felsorolt intézkedésekből kitűnik, előrelépést jelentett, hogy a bírósági irattárak selejtezésének levéltári ellenőrzése elsőként a levéltárak országos főfelügyelőjének rövid működése során valósult meg. Erre az Igazságügyminisztérium 13.647/ 1950.IM. IV/3. utasítása ben itt arról van szó, hogy a világháború utáni időszakban súlyos papírhiány lépett fel, aminek a kényszermegoldását jelentette az irattárakból selejtezett papír újrafeldolgozása. A selejtezés szükségességét, mértékét és ütemét nem a szakkérdések megoldása adta, hanem „a papír nyersanyagára iránjmló igény szabta meg”. (Lásd: BARACZKA, 1954. 57.) Mehrwerth megfogalmazása alapján az irattári anyaghoz „ügyviteli, történeti és ipari érdekek” fűződtek. (Lásd: MEHRWERTH, 1953. 27.) Ezzel kapcsolatban Mehrwerth László, a budapesti törvényszék polgári tagozatánál tett ellenőrzésekor meg is jegyezte, hogy „bővebb fejtegetésre nem szorul, hogy a selejtezők egyéni érdeke az, hogy minél nagyobb keretet érjenek el saját jutalmazásukra”. Ráadásul a selejtezésekre kezdetben nem volt fedezet biztosítva, azt a papíranyag árából kívánták fedezni. (MNL OL XIX-I-18-a-1610-B31-3/1951. LÓK. sz. 1951. július 20.) 36 1947: XXI. te. A levéltárügy rendezéséről. http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8268 37 MNL OL XIX-I-18 Levéltárak Országos Központja fonddosszié, SARNYAI BelANE: A Levéltárak Országos Központja iratanyagának rendezése (Szakdolgozat) Témavezető: G. VASS ISTVÁN. 2003. 3. 38 MNL OL XIX-I-l—h—1612-24/1950.VKM.VII/4.SZ. 60
