Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai

A budapesti jogs^o Igáltatási szervek, irats e lej te %és i gyakorlatának vá hozásai

adott lehetőséget.39 Az utasítás kiadására azt követően került sor, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter többek közötti tájékoztatta az Igazságügyminisztériumot, hogy „az egyes hatóságoknál folyó selejtezések következtében történetkutatásunk számára pótolhatatlan és nélkülözhetetlen iratanyagot fenyegeti a megsemmisülés veszélye". Az utasítás értelmében az iratselejtezések ellenőrzése végett a bíróság elnökének levéltári szakértők bevonásáról kellett gondoskodnia. A levéltári szakértő ajánlását pedig a levéltárak országos főfelügyelőjétől kellett kérnie. Az utasítás az 1950. évi 29. tvr. hatálybalépéséig maradt érvényben.40

A főfelügyelő intézkedései — a jogszolgáltatási iratokat tekintve — elsősorban a járásbíróságok iratanyagát érintették. Fővárosi viszonylatban a Budapesd Központi J á- rásbíróság 1950. évi iratselejtezését próbálta ellenőrzés alá vonni,41 aminek jogszabályi alapját az említett igazságügyminiszteri utasítás adta. Ennek fényében a selejtezés megkezdése előtt a főfelügyelő gyakorlati útmutatást kívánt nyújtani a selejtezést végző bírósági alkalmazottak számára, a történeti értékű iratok visszatartása céljából. A főfelügyelő megkeresése a járásbíróság elnökéhez érkezett, melyben kérte, hogy a selejtezés alól mentesüljenek azok az iratok, melyek „a kor gazdasági, társadalmi, politikai viszonyaira, az első világháború gazdasági, társadalmi stb. kihatásaira bizonyos vonatkozásban jellemzőek, vagy a maguk idején közfigyelmet nagyobb mértékben magukra vonták”. Ezek közül felsorol néhányat, ilyenek például a bankok parcellázással, árverésekkel, bérleti és haszonbérleti ügyekkel kapcsolatos iratai. A kor szellemének megfelelően, s az állampárt ideológiájának szempontjából megközelítve kiemelte a szolgálati jogviszonyból eredő pereket, „melyek a dolgozó rétegek egykorú helyzetére nézve forrásjelentőséggel bírhatnak”, az üzemi balesetekkel kapcsolatos pereket, amelyek a korszak munkaviszonyait tükrözik, valamint a munkaügyi és társadalombiztosítási pereket. A bíróság selejtezési hirdetményének használhatatlansága itt is kitűnik, a főfelügyelő is csak a hirdetményben felsorolt néhány pont alapján tudott állást foglalni arról, mely iratok kerülhetnek selejtezésre. így a főfelügyelő által felsorolt szempontok kielégítésére a szóban forgó selejtezéshez kiadott hirdetmény alapján a végrehajtási ügyeket, a társadalombiztosítási bírósághoz tartozott választott bírósági iratokat és a Budapesti Központi Járásbíróság mint társadalombiztosítási bíróság döntőbizottságának iratait tartotta „különösen értékesnek”. Mindez azonban így is előrelépésnek számított, hiszen ezek az iratok a megelőző években egytől-egyig a papírhulladék-feldolgozóba kerültek. További újításnak számított, hogy minden perfajtából mintavételezést javasolt egy-két jellegzetes ügyirat megtartásával.42

Mérei Gyula jelentésével egy időben a Minisztertanács elfogadta a levéltárakról szóló 1950. évi 29. törvényerejű rendeletet, amivel a levéltárak országos főfelügyelőjének működése véget ért.43

39 BFL Vll.lZa 1949.E1.XVI.J.51 /22.

40 BFL VII.l.a El.l.A. 13.647/1950.IM. IV/3. sz. utasítás.

41 Vidéki szervek tekintetében a Pécsi Megyei Bíróság, az Orosházi Járásbíróság, a Péti Járásbíróság és a Kalocsai Államügyészség részére dolgozott ki selejtezési szabályzatot.

42 BFL VII.12.a 1949.E1.XVI.J.51/13. (79/1950. LOF. sz.)

43 MNL OL XIX-I-l-h-1612-24/ 1950.VKM.VII/4.sz.

61