Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai

A budapesti jogszolgáltatási szivek irat s e lej te zés i gyakorlatának v á It o zá s ai

Közjegyzők selejtezései: a 31.850/1925.IM. rendelet

A közjegyzői iratok selejtezéséről először az 1925. évi VIII. törvénycikk 42.§-a alapján hozott 31.850/1925.IM. rendelet intézkedett, amely egyaránt érvényes volt a közjegyzők és a közjegyzői kamarák iratselejtezésére.31

A rendelet a selejtezést teljes egészében a közjegyzői kamara felügyelete alá helyezte, más szerveknek, így a levéltáraknak sem engedett ebbe beleszólást. A szabályozás nem oldotta meg az előzőekben már kifejtett problémát, a nem selejtezhető iratok elhelyezésének kérdését. A jogszabály engedélyezte azt, hogy ha „vidéki körjegyző nem kívánja saját őrizetében tartani” a nem selejtezhető iratokat és könyveket, akkor azokat „kétpéldányban kiállított jegyzékbe kellfoglalni”, és aztán át lehet adni a területileg illetékes járásbíróságnak. Ez persze attól is függött, hogy az adott járásbíróság hajlandó volt-e átvenni az iratokat, volt-e szabad hely az irattárában, illetve tudta-e azt biztosítani, hogy a saját irataitól külön kezelje a közjegyző iratait.32 A rendelet alapján, Budapesten továbbra is a királyi közjegyzők kezelésében maradtak a nem selejtezhető iratok és kezelési könyvek. A jogszabály ezeket tételszerűen megadta, két részre bontva: az a.) pontban a közjegyzők iratait, a b.) pontban a közjegyzői kamarák iratait felsorolva. A selejtezhető iratokra tíz, illetve 35 éves őrzési időket állapított meg, az előbb meghatározott a.) és b.) pont alapján elkülönítve. Majd a 13.300/1912.IM. rendelethez hasonlóan kimondta, hogy általában véve tiltja az irodalmi, tudományos vagy történeti értékkel rendelkező iratok selejtezését. A selejtezést a közjegyzői kamara által megbízott vizsgálóbiztos felügyelte, akinek erre az éves rendes irodavizsgálat alkalmával volt lehetősége.33

A két világháború közötti időszakban a tárgyalt jogszabályok alapján történtek az igazságügyi szervek iratselejtezései. A levéltáros szakmai berkekben azonban egyre inkább erősödött az a nézet, hogy a levéltáraknak és a levéltárosoknak lehetőségük legyen az iratképzők által végzett selejtezési (és iratkezelési) munkálatokba belelátni, valamint azt felügyelni.34

Selejtezési szabályozások a II. világháború után

A levéltárügy változásai a II. világháború után

Az 1947. évi XXI. törvénycikk adta a jogszabályi hátterét az újraformálódó magyar levéltárügynek, amely elsőként határozta meg a közirat fogalmát, létrehozta, illetve egymástól el is határolta a levéltártípusokat stb. A törvény csak a levéltárak belső selejtezéseit szabályozta, ugyanakkor a 3.§-a kimondta, hogy „közirat nem idegeníthető el, nem lehet magánjogi forgalom tárgya. A szabályszerűen kiselejtezett közirat anyagát forgalomba lehet hozni, ha iratjellege megsemmisíttetett. ”35 A téma szempontjából fontos, hogy a 42.§ alapján a

31 Igazságügyi Közlöny, 34. évf. 1925. 12. sz. 181-182.

32 Horváth, 1999.142.

33 Igazságügyi Közlöny, 34. évf. 1925. 12. sz. 182., Horváth, 1999. 142.

34 Szabó, 1931. Erre vonatkozóan lásd: BÁNRÉVY, 1939.

35 A paragrafus beiktatására azért volt szükség, mert a háborút követően nem csak történeti szempontok, valamint levéltár-elméleti kérdések tették szükségessé, illetve befolyásolták a selejtezések menetét. Rész59