Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai
Xámbó István hogy az iratok sorsánál fontosabb szempontként tartották számon a papírhulladékért járó bevétellel való pontos elszámolást és az alkalmazottak díjazását. A levéltárak és levéltárosok csak közvetetten, hirdetmények útján értesültek a szervek selejtezési szándékáról. A hirdetményben szereplő adatok alapján a levéltár megkereshette a bíróságot az iratok további megőrzése végett. A budapesti bíróságok esetében ilyen ritkán fordult elő. A Budapesti Királyi ítélőtábla selejtezései alkalmával azonban minden esetben — az Országos Levéltár közreműködésével — 1916-ban, 1934-ben, majd 1948-ban, s mint azt láttuk, a Budapesti Királyi Törvényszék esetében 1913-ban. A szabályozás hiányosságait Mehrwerth László, a Levéltárak Országos Központja munkatársa, az ’50-es évek selejtezései idején azzal magyarázta, hogy a bíróságoknak valószínűleg azért sem kellett bejelentést tenniük a levéltáraknak a selejtezésekről, mert az „alsófokú igazságügyi szervek iratselejtezésénél való közreműködésre maguk a levéltárak sem tartottak igényt”. A Kúria és az ítélőtábla iratanyaga mellett kizárólag az ügyviteli érdekek voltak biztosítva, és a Kúria iratanyagán kívül általában más bírósági anyag nem is került a levéltárakba.27 Ezen a téren a második világháborút követően történt változás, mivel az új levéltári rendszer kialakításakor az alsó fokú bírósági iratanyag is a levéltárak illetékességi körébe került, amely „nagy mértékben idegen volt” a levéltárak számára, emiatt a forrásértékükre vonatkozóan sem volt az iratanyagról kialakult vélemény.28 Az 1912-es rendeletről a korszakban Szabó István mellett Jánossy Dénes, az Országos Levéltár főigazgatója fogalmazott meg kritikát. A főigazgató 1943. március 19-én megkeresést intézett az igazságügyminiszterhez, melyben többek között kérte a hatályos selejtezési rendelet újraszabályozását. A „rendelet kibocsátása óta már égj emberöltő múlt el, bátor vagyok felvetni: nem volna-e célszerű annak szövegét az azóta esetleg felmerült ügyviteli és egyéb szempontok érvényesíthetése végett felülvizsgálat alá venni?” — írta Jánossy. Ha csak a rendelet kiegészítésre kerülhetne sor, akkor a főigazgató szerint a nem selejtezhető iratok közé fel kellene venni az iktatókönyveket, és a selejtezés alól ki kellene vonni a szervek irattárában található, 1871. év előtt keletkezett minden iratot, amelyeket az illetékes törvényhatóság levéltárának kellene átadni. Továbbá javasolta, hogy a szabadságvesztést és pénzbüntetést nyilvántartó könyvek selejtezhetőségét is felül kellene vizsgálni.29 A 13.300/1912.IM. rendelet újraszabályozása azonban elmaradt, és a papírhulladék értékesítésére vonatkozó módosításokkal (34.249/1912.IM., 19.742/1913.IM., 57.075/1916.IM.) a 9.500/1951.IM., az igazságügyi hatóságok és hivatalok iratanyagának selejtezése tárgyában kiadott rendeletig hatályban maradt.30 27 Az ítélőtábla átselejtezett iratanyaga is csak később, 1950 után került levéltári őrizetbe. 28 Mehrwerth, 1953. 24. 29 BFL VII.l.a 1943.E1.VII.R.2 „A m. kir Országos Levéltár főigazgatója az anyaországhoz visszacsatolt területeken működő igazságügyi hatóságok selejtezési munkálatainak felfüggesztését és a hivatalos iratok kiselejtezésének újbóli szabályozását kéri.” 435/1943. OL. sz. 30 Horváth, 1999.142. 58
