Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon
A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon te a nemzetiségi tanítási nyelvű középiskolák, középfokú iskolák felállítását is.6 A magyar tanítási nyelvű nép- vagy általános iskolákban a nemzetiségi nyelv tantárgyként való oktatását akkor kellett biztosítani, ha azt osztályonként legalább 15 ugyanazon nemzeti kisebbséghez tartozó tanuló szülei kérték. A középfokú iskolákban osztályonként tíz tanuló szüleinek kérésére heti 3-4 órában biztosították az anyanyelv oktatását. Miután a kényszermigráció — németek kitelepítése, szlovák—magyar lakosságcsere — hatására, különösen a kis létszámú falvakban nem állt rendelkezésre elég tanuló, a 2100/1948. VKM számú rendelettel eltörölték a 15 azonos nemzetiséghez tartozó tanköteles gyermek kritériumát.7 Az 1945—1948 között a nemzetiségi oktatás újjászervezését szolgáló rendelkezések sok pozitív elemet tartalmaztak. Megállapítható azonban az is, hogy a törvényalkotókat nem elsősorban az elvszerű szabályozás igénye vezette, hanem politikai törekvéseket, célokat szolgált. A rendeletek megalkotásakor figyelmen kívül hagyták a korábban jól-rosszul működő nemzetiségi iskolahálózattal kapcsolatos tapasztalatokat, az egyes nemzeti közösségek különböző helyzetét, igényeit. Ugyanakkor diszkriminatív volt, hiszen a német nemzetiséget nem is nevesítették az egyes jogszabályok, ab ovo kizárva ezzel őket az anyanyelven történő oktatás lehetőségéből. A németekkel szemben alkalmazott jogfosztó, jogkorlátozó intézkedések, majd kitelepítésük megkezdése félelmet idézett elő a délszláv, szlovák és román lakosság körében is, így nem ösztönzött a nemzeti közösséghez tartozás nyílt fölvállalására. Épp ezen okok miatt nem járt eredménnyel — a délszláv vezetők és a SZEB jugoszláv missziója által — a magyar kormánytól részben kikényszerített, 1946 februárjában végrehajtott délszláv összeírás sem. A közösség vezetői és a SZEB által vizionált többszázezres létszám töredékét regisztrálták az összeírok.8 Úgyszintén a délszláv közösség vezetőinek és a SZEB-nek a nyomására született meg az 1946 elején kiadott szabályozás, amely a kisebb osztálylétszám révén könnyítést, az aktív szülői kezdeményezés eltörlése révén a félelem oldását remélte elérni, míg az anyanyelven való továbbtanulás lehetőségének biztosításával perspektívát kínált. Mindez azonban — a németek kitelepítésének és a szlovákiai magyarok üldözésének idején — az iskolahálózat teljes átalakításának megkezdésekor elégtelennek bizonyult az állam és állampolgára közötti alapvető bizalom helyreállítására. A Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztálya 1950 első felében több összefoglaló dokumentumot is készített a nemzetiségi oktatás addigi tapasztalatairól.9 A 6 Ehhez a jelentkezők számának el kellett érnie az azonos fokozatú, magyar tanítási nyelvű iskolák országos átlagának egyharmadát. A rendelet kimondta azt is, hogy ezek az iskolák nyilvános jogúak, a magyar tanítási nyelvű iskolákkal „egyenlő értékű, államérvényes bizonyítvány kiállítására jogosultak”. Mellékleteként megjelent ezen iskolák óraterve, míg a tantervről az iskola fenntartójának kellett gondoskodnia. Elsősorban a kisebbségek által fenntartott iskolákkal szembeni diszkrimináció megszüntetését szolgálta, hogy társulati és egyesületi iskolák is részesülhettek államsegélyben. 7 A VKM 2100/1948. számú rendelete a 1200/1946. VKM számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában. Magyar Közlöny, 1948. 61. sz. 8 Erre vonatkozóan bővebben lásd TÓTH, 1998. 285—336. 9 A VKM különböző testületéi megtárgyalták a Nemzetiségi Osztály 1950. március 21 -ei összefoglaló jelentését (MNL OL XIX—1-4—g-35. tétel—1943). Alapvetően az abban tett megállapításokat fogadták el. Lásd még a VKM 1950. április 6-ai Kollégiumi értekezletét (MNL OL XIX-I-1—r - Előterjesztés a nem31
