Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Reisz T. Csaba: Adalék a Magyar Országos Levéltár központi épületének építéstörténetéhez
Reis% T. Csaba tagjai a minisztérium tisztviselői (élükön elnökként az államtitkár), valamint levéltári szakemberek, köztük Tballócyg La/os, a közös Pénzügyminisztérium levéltárának igazgatója, Károlyi Árpád, a Házi, Udvari és Államlevéltár aligazgatója, Óváry Upót, az Országos Levéltár vezetője és Pecz Samu építész voltak.17 A bizottság egyeben alkalommal ülésezett. Kimondták, hogy az új levéltári épület létesítése szükséges és halaszthatadan, „a nemzeti közkincset magában foglaló országos levéltári anyag a jelenlegi, legelemibb követelményeknek sem megfelelő, részben nedves, részben tűzveszélyes elhelyezés mellett romlásnak, sőt végelpusztulásnak van kitéve; a várható nagyarányú levéltári anyagszaporulat elhelyezésére pedig férőhely egyáltalában nem áll rendelkezésre”. Megállapították, hogy az eredetileg tervezett 5000 m3 helyett annak legalább 3-4- szeresére lesz szükség úgy, hogy „a helyben való további terjeszkedésre is mód legyen, minthogy a levéltár költöztetése nem csekély nehézséggel, sőt károkkal járna”. A bizottság Pecz Samu korábbi terveit általában tetszetősnek és alkalmasnak tartotta, de kívánatosnak vélte, hogy a híresebb külföldi levéltári és könyvtári épületek szerkezetét és berendezését is figyelembe vegyék az építkezésnél, ezért javasolták, hogy az építész levéltári szakértők kíséretében tegyen tanulmányutat nyolc helyszínen (weimari állami levéltár, strassburgi tartományi levéltár, drezdai hadügyi levéltár, lipcsei országos levéltár, bécsi cs. és kir. házi, udvari és állami levéltár, baseli könyvtár, párizsi könyvtár és British Museum), majd a tapasztalatokról készítsenek emlékiratot és azt terjesszék be a belügyminiszterhez. 1905. március 31-én Óváry Lipót főigazgató arról tájékoztatta gr. Tis^a István miniszterelnököt, hogy két vezető levéltári munkatársat is bevonna a tanulmányúiba, mert „a fontosabb külföldi levéltárak és könyvtárak szerkezetének és berendezéseinek tanulmányozása legsikeresebben csakis együttesen volna végezhető”. Óváry szerint arra kell törekedni, hogy a tanulmányút „ne csak a szorosan vett építkezési föladatokra szorítkozzék, hanem hogy megragadván az alkalmat, mindazon levéltári kérdésekre is kiterjedjen, amelyek megoldása akár az új Országos Levéltár fölépítésével, akár előbb vagy utóbb meg lesz valósítható. Tehát a levéltárak építésénél, az iratok beraktározásánál követett különböző rendszerek, valamint egyes speciális vívmányok tanulmányozásán kívül megtekintendők s megfigyelendők lesznek: a térképek, pecsétpacskolatok, facsimilék, ritkaságok stb. elhelyezése; a pacskoló s fényképészeti berendezések; a levéltári kiállítások, kutatószobák és szakkönyvtárak; levéltári szakiskolák, tanfolyamok és szakvizsgálatok”.18 A meglátogatandó helyek közé felvenni javasolták még Berlint és Münchent, de elvetni javasolták a British Múzeumot, mert az „inkább csak historicum”. A tanulmányút végül két részletben valósult meg, mint arról Óváry Lipót részletesen tájékoztatta a belügyminisztert.19 Az első tanulmányút 1905. július 14—25. között zajlott, Pecz Samut Thallóczy Lajos és Károlyi Árpád kísérte el a baseli, a strassburgi és a karlsruhei levéltárba. A második tanulmányút szeptember 12—26. között zajlott, ez alkalommal az Országos Levéltár munkatársai (Óváry Lipót, Csánki Dezső, Tagányi 17 MNL OL K 148. 1922. 14. t.: 7257/1904. BM, 726. cs. 18 MNL OLK 148. 1922. 14. t.: 2513/1905. (464/1905. OL) 19 MNL OL K 148. 1922. 14. t: 6460/1905. (1524/1905. OL) 12
