Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Reisz T. Csaba: Adalék a Magyar Országos Levéltár központi épületének építéstörténetéhez

Adalék a Magyar Országos levéltár központi épületének építéstörténetéhe£

újabb telekjavaslatokra mindig új terveket készített.12 A miniszterelnök személyének megváltozása után a pénzügyminiszter új megoldási javaslattal állt elő: az akkor befejezés előtt álló új országház alagsorában kívánta a levéltár számára a szükséges helyet biztosítani. Ez az önálló épület tervezését megint leállította.

Az Országos Levéltár épületének elkészítésére irányuló újabb időszakban (1902— 1903) a belügyminiszter kezdeményezte, hogy az új levéltár építési költségeit vegyék be az állami épületekre vonatkozó beruházási költségjavaslatba, egyúttal új telket is javasolt építési helyszínül. A Pénzügyminisztérium még nem döntött a javaslatról, amikor a Belügyminisztérium megváltoztatta korábbi javaslatát, és az új belügyminisztériumi palotán belül kívánta megoldani a levéltár elhelyezését, lemondva az önálló épület elkészítéséről, de kérve az ott tervezett költségek belügyi palotára való átcsoportosítását. Sem a levéltár, sem a minisztérium nem jutott új épülethez.

A korábbi sikertelen próbálkozások után 1904—1907 között legalább látszólag sokat haladt előre a levéltár önálló épületének ügye. A kormány ugyanis letett a Miniszterelnökség új palotájának elkészítéséről, és az erre szánt összeget a levéltár építésére kívánták fordítani. 1904. december 12-én a belügyminiszter építési bizottságot hozott létre, amelyik első — és sajnos egyben utolsó — ülésén, 1905. február 25-én azt a javaslatot tette, hogy az épület terveinek elkészítése előtt a tervező Pecz Samu levéltári szakértők kíséretében tegyen európai tanulmányi körutat. A magyarországi belpolitika 1905—1906. évi súlyos válsága, a kormányzati munka időleges megbénulása miatt azonban hiába készült el 1906 elejére a bizottság jelentése, a levéltár palotájánál sokkal fontosabb dolog, a kormány munkájának és a politikai irányítás stabilizálása volt a fő feladat. Ugyanakkor a tanulmányúton részt vevők a későbbiekben is szerepet kaptak a levéltári épület elkészítésénél, így tapasztalataik nem mentek veszendőbe.

Az Országos Levéltár épületének elkészítése végül egy új főigazgató, Csánki De^ső (1857—1933) tevékenységéhez kötődik. Csánkinak sikerült felkeltenie a történeti kérdések iránt érdeklődő gróf Khuen-Héderváty Károly miniszterelnök figyelmét, aki végre tényleges segítséget nyújtott az új palota elkészítéséhez. 1911 tavaszán a Pénzügyminisztériumban tartott értekezlet a középületek közül az Országos Levéltár megépítését sorolta az első helyre, és egyúttal kijelölték azokat a telkeket, ahol végül a palota fel is épült (ez a telek az összes korábbitól eltérő volt).13 Pecz Samu ismét elkészítette az épület új terveit. A belügyminiszter új építési bizottságot állított fel, amely négy ülésen (1911. július 3., szeptember 7., október 4., november 20.) számos vonatkozásban változtatott a terveken, ezeket a tervező figyelembe is vette. Az építkezés 1913 októberében indult meg — bontási munkálatokkal —, és a tervek szerint az új épületet 1916. má12 Pecz Samu kitartó közreműködése miatt a levéltári épület megvalósításakor az építészi nyilvános pályázattól eltekintettek, és érdemei elismeréséül Pecz Samu volt a levéltári épület tervezője és építésvezetője. A sors fintora, hogy 23 évi munkája után, 1922. szeptember 1-jén bekövetkezett halála miatt az épület teljes befejezését és rendeltetésének átadását már nem érhette meg.

13 A Minisztertanács két ülésén (1911. május 10. 70. napirendi pont: Országos Levéltár építése a Bécsi kapu téren; 1911. december 16. 33. napirendi pont: Középítések sorrendje) határozott arról, hogy' 10 év alatt 40 millió koronát fordítanak középületek emelésére. Első helyre sorolták az Országos Levéltár építését, lehetőleg 1912-1914-ben, majd ezt követte a Központi Járásbíróság (1912—1913), az Igazságügyminisztérium (1913-1914), a Belügyminisztérium (1914—1915) és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium palotája (1915-1916), a Közigazgatási Bíróság, a Kereskedelemügyi Minisztérium és az Államnyomda.

9