Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Kilátó - Gerhard Péter: Beszámoló az ICA 2. éves konferenciájáról
Gerhard Péter A kultúripar/kreatív ipar és a levéltárak kapcsolatát az előadások kétféle szempontból közelítették meg. Az előadások egy része azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy minden, a kultúrán, az emberi kreativitáson alapuló tevékenység a tágabb értelemben vett levéltári vagy másképp fogalmazva, közgyűjteményi gyűjtőmunka érdeklődésére tarthat számot. Ezt a szempontot különösen a kiemelt előadók hangsúlyozták. A másik megközelítés szerint viszont a levéltárak, illetve általában a közgyűjtemények is a kultúripar részei, tehát arra kell törekedniük, hogy az általuk őrzött tudást a kultúripar által használt technikák ismerete és alkalmazása révén minél több felhasználóhoz, ha úgy tetszik, „fogyasztóhoz” juttassák el, és ebben együtt is működhetnek az ágazatban tevékenykedő vállalkozásokkal. Érdemes egyúttal alkalmazkodniuk a célközönség igényeihez, fogyasztási szokásaihoz is. Ezért nem szabad lebecsülni a 21. századi technológiai vívmányok, az interaktív social media, vagy akár a rendhagyó bemutatási formák (pl. mobilapplikációk, online tárlatok) jelentőségét a felhasználók minél szélesebb körének elérése, illetve az új generációk levéltár iránti érdeklődésének felkeltése érdekében. A plenáris ülések előadóinak többsége a konferencia tematikájának megfelelően az archiválás és katalogizálás, illetve a források megbízhatóságának és bemutathatóságának problematikáját nem kifejezetten a levéltárak, hanem a kultúra egészen széles spektruma felől közelítették meg. így Joan Koca, a Michelin-csillagos El Celler de Can Roca nevű gironai étterem tulajdonosa a minőségi vendéglátás mindennapi feladatain keresztül mutatta be, hogy a generációk közötti emlékezet, illetve az ismeretek — az alapanyagok, a receptek, a bortípusok, az ételekhez felhasználható vad növények, vagy akár a megjelent kritikák — gyűjtése és rendszerezése mennyire elengedhetetlen a színvonal fenntartásához. Miguel-Anxo Murado spanyol író előadásában a múlt megismerhetőségének korlátáit boncolgatta, és felhívta a figyelmet, hogy a múlt eseményeivel csak a történészek meggyőző, logikusan levezethetővé rendezett narratíváiban, nem pedig valódi, kaotikusán töredezett mivoltában ismerkedünk meg. Ráadásul a történészek már a levéltárosok által erősen szelektált források alapján dolgoznak. Az előadó szerint lényegében csak a levéltárosok vannak tisztában azzal, hogy a múltról szóló információk valójában mennyire töredékesek. Albert Garda Fspuche barcelonai építészettörténész előadásában egy régészeti projektet mutatott be. A spanyol örökösödési háborúban a vesztes oldalra állt Barcelonában egy egész városrészt romboltak le egy, a várost megregulázó citadella felépítése kedvéért. Az erődöt a 19. század közepén lebontották, helyén egy park, illetve egy új városnegyed létesült, központjában egy nagybani piaccal. A budapesti vásárcsarnokokra emlékeztető, de funkcióját vesztett épületen belül a közelmúltban feltárták és bemu- tathatóvá tették a 18. század elején ott állt épületek maradványait. Az immár kulturális központként újjászületett egykori vásárcsarnok így — az emlékezet helyeként (Heu de mémoire) — egyúttal egy eltűnt középkori városrész aprólékos bemutatására is szolgál. Egy páratlan forrás, egy 1716-os Bourbon-összeírás alapján ugyanis szobáról szobára rekonstruálhatóvá váltak az egykori házak, illetve az ott élt emberek mindennapjai. Az áldokumentarista projektjeiről ismert katalán fotográfus, Joan Fontcuberta művei a fénykép, mint médium megbízhatóságát, történeti vagy dokumentarista forrásként való használhatóságát kérdőjelezik meg. Előadásában a legutóbbi, a nevéhez fűződő hoax-ot mutatta be. Egy jelentős katalán üzem, a Josep Trepat által száz éve alapított mezőgazdasági gépgyár múzeumában ugyanis talált egy, reklámok készítése céljá48
