Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Mérleg - Lefoglalások, kisajátítások és kárpótlások. Levéltárak és könyvtárak a 20. században. (Garadnai Zoltán)
Mérleg 60 amely a náci titkosszolgálatok keretében végezte a munkáját. A szerző térké pek segí tségével mutatja be az elrabolt gyűjtemények sorsát és a németek által elrabolt értékek „útját”. Példaként lehet említeni a Turgenyev könyvtár sorsát, melyet a Párizs – Berlin – Mysłowice – Min szk, illetve a Párizs – Berlin – Mysłowice – Legnica – Moszkva útvonalon lehet nyomon követni, de Moszkvából több városba továbbküldtek könyveket (Kijev, Orel, Voronyezs, Szahalin, Kazany). A tanulmány hi ányossága – legalábbis a mi sze mszögünkből – az, hogy KeletKözépEurópából egyedül a lengyel és a csehszlovák példákat ismerteti, miközben a többi országot, közöttük hazánkat, nem vizsgálja. Grimsted általános következtetése viszont szomorú tényeket tár e lénk: egyetlen elr abolt, elszállított könyvtár vagy levéltár sem maradt meg eredeti állapotában, vagyis az elszállítás ezen gyűjtemények szétszóródását, károsodását, adat- és példányszámveszt é- sét eredményezte. A károkat az esetek többségében ugyanúgy lehet etlen felmérni, mint az egykori fondok és könyvtárak egységét visszaállítani. Természetesen német szemszögből is megismerhetjük a történetet. Wolfgang Hans Stein – a Koblenzi Állami Levéltár levéltárosa, a Marburgi Levéltáros Főiskola tanára, történész, az újkori francia – német kapcsolatok kutatója – tanulmánya (L’idéologie des saisies. Les revendications allemandes des archives, bibliothèque et collections de musées publiques françaises) Göbbels politikáján keresztül mutatja be a III. Birodalom szándékait, a kult urális értékek gyűjtésének a mechanizmusát, az azt kísérő – egyébként ritkán beköve tkező – vitákat. Tanulmányának fő következtetése, hogy a proveniencia elvet követve, a széthordott levéltári fondok egységét mindenféleképpen vissza kell állítani. Dir k Martin történész, a Háborús és Jelenkori Társadalmi Kutatási és Dokumentációs Központ l evéltárának igazgatója a tanulmányában a németek belgiumi tevékenységét elemzi, ( L’Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg en Belgique, entre pillage culturel et politique culturelle, 1940 – 1944) . A németek célja Belgiumban ugyanis eltért a többi meghódított nemzettel szemben alkalmazottaktól, mivel a fajelmélet alapján a „fajilag rokon” népeket els ő- sorban a náci ideológia igazságáról kívánták meggyőzni, így a kisajátítások e lsősorban a náci ideológiával ellentétes könyveket, iratokat (mintegy 150 gyűjteményt és 150 000 db könyvet) érintették, és elsősorban a propaganda és az ideológia hadviselés eszköz é- ül szolgáltak. A második fejezetben a német és a szovjet kisajátítások tö rténetét ismerhetjük meg. Damien Heurtebise a Francia Külügyminisztérium Diplomáciai Levéltárának levé ltárosa a tanulmányában ( Exploitation allemande, exploitation soviétique: le traitement comparé de deux fonds d’archives relevant du ministère des Affaire s étrangères ) a németek és a szovjetek által elvégzett kisajátítások jellegét hasonlítja össze. Konkrét példákat felsorolva megá llapítja, hogy a két gyakorlat között nem lehet teljes hasonlóságot felfedezni. A ném etek tudatosan, gyorsan és tervszerűen vége zték a munkájukat, miközben a szovjetek döntéseit a véletlenszerűség jellemezte. Míg a németek a történelem újraírását kívánták elérni, tudományos alapokon végezték a francia külügyi iratok válogatását, addig a szovjetek döntéseit elsősorban az anyagi hasz onszerzés, a kárpótlás biztosítása a háb orús veszteségekért motiválta. Juliette Denis történész, moszkvai Francia Egyetemi Ko llégium tanára (Les archives et l’ennemi. Saisir et protéger les documents stratégiques en Lettonie soviétique, 1940 – 1945) megállap ította, hogy a lett levéltári iratok Moszkvába szállítása hasonló célból valósult meg 1940 és 1989 – 1990 után. A szovjet hatóságok mindkét
