Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Mérleg - Lefoglalások, kisajátítások és kárpótlások. Levéltárak és könyvtárak a 20. században. (Garadnai Zoltán)
Mérleg 61 esetben egyoldalúan, a nagyhatalom pozíciójából cselekedtek, és a két ország közötti vitás levéltári kérdések megoldás a csak a párbeszéd révén lehetséges. Mihail D. Afanaszjev a moszkvai Orosz Állami Történeti Könyvtár igazgatója (Des livres voyageurs. Le destin des livres emportés d’Allemagne par les Soviétiques entre 1945 et 1946) t anulmányában hangsúlyozza, hogy a háb orús trófeaként Moszkvába szállított könyve kről nem készült pontos katalógus, azok eredetét államtitokként kezelték még a szovjet könyvtárosok előtt is, és egyfajta kollektív amnézia kísérte a könyvek sorsát. A köny vtárosok ugyan tudták, hogy a könyvtáraik ba került könyvek eredete törvénytelen, de nem tehettek fel kérdéseket. Az elmúlt 20 évben lassú változásnak lehetünk tanúi, az orosz könyvtárakban elkezdték ezeknek a könyveknek a katalogizálását, és a legfont osabb változást az jelenti, hogy az Orosz Kult urális Minisztérium honlapján ( www.lostart.ru ) az orosz mellett német, angol, francia nyelven is lehet tájékozódni. A hangsúly azonban érezhetően a Szovjetunióból elrabolt kulturális kincsek sorsára h elyeződik, így érzékelhető az a jelenleg is meglévő oros z felfogás, amely a háborús pus ztítások miatt 1944 – 1945 után a Szovjetunióba szállított hadizsákmány jogosságát hiv atott igazolni. Valérie Pozner filmtörténész ( Le sort des films trophées saisis par les Soviétiques au cours de la Seconde Guerre mondiale ) a kutatók közül az elsők között elemzi a szovjetek által had izsákmányként elszállított filmek, stúdiók, filmtechnikai eszközök sorsát, és megállapí tja, hogy ezek kezelése a többi hadizsákmányhoz hasonlóan történt, és Moszkva mellett a világ egyik legnagyobb filmarchívumát (Gosfilmofond ) hozták létre. A hadizsákmán yként elszállított filmek ugyanakkor mintaként is szolgáltak a szovjet művészek számára és hatással voltak a szovjet filmgyártásra (pl. Walt Disney rajzfilmek), miközben a m odern technikai eszközök a szovjet filmgyártás és propaganda szolgálatába álltak. And rzej Nieuwazny történész, a lengyel Történeti és Levéltári Tudományok Intézetének pr ofesszora. ( L’URSS et la restitution des archives. Le cas polonais: 1921 – 1939. Autour du traité de Riga ) a lengy el – szovjet levéltári iratok megosztására vonatkozó tárgyalásokat, az azt szabályozó Rigai szerződést ismerteti. A lengyel – szovjet kapcsolatok korántsem voltak feszültségmentesek ezen a területen, a szovjet hatóságok minden eszközzel igyekeztek megakadályoz ni a lengyel vonatkozású iratok visszaszállítását. A történelem tragikus fordulatait mutatja, hogy azok az iratok, amelyeket a szovjetek visszaadtak, nagyrészt elpusztultak 1944ben a Varsói felkelés alatt, miközben azok a dokumentumok, am elyek a Szovjetun ióban maradtak, napjainkban is hasznos forrásként szolgálnak. A kötet harmadik részében a francia eseteket ismerhetjük meg. Martine Poulain szociológus, könyvtáros, a francia Művészettörténeti Nemzeti Intézet könyvtárának igazgatója a francia könyvtárakat ért károkat tárta fel (Les spoliations des bibliothèques privées par les nazis en France: des milliers de personnes victimes d’un vol masse) . Sophie Coueré történész, egyetemi tanár, az orosz és szovjet történelem kutatója a náci és szovjet k isajátítási g yakorlatot hasonlította össze (Les Archives nationales, l’Occupation et les spoliations d’archives à Paris. Prises de conscience et retours d’expériences 1940 – 1949) . Értékelése szerint a hódítókat elsődlegesen két cél vezette. Egyrészt a meghódított ország levéltári dokumentumainak és könyveinek kisajátításával a saját nacionalista történelemszeml é- letüket kívánták történelmi érvekkel alátámasztani, másrészt a hódítók titkosrendőrs é- gei tudatosan törekedtek arra, hogy a meghódítottak nemzettudatát megtörjék, és e b-
