Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Hírek - Közművelődési kerekasztal a Magyar Nemzeti Levéltárban (Garadnai Zoltán)
Hírek 81 Nem lehet ugyan az arányokat megállapítani, de a közművelődés szintén egy folyamat r é- sze, így egyenrangú a többi levéltári feladattal, de jellegéből fakadóan is változó faktort j elent és évente eltérő súlyt kaphat. Ebből következően mi ndenkinek fel kell készülnie a r ra, hogy a feladatok változnak, vagyis a közművelődési tevékenységet nem lehet teljesen előre tervezni, és ez nem a vezető elsődleges feladata. Hangsúlyozta, hogy olyan kollegákkal sz eret együtt dolgozni, akiknek önálló ötlet ei vannak, autonóm személyiségek, így önszerv eződő csoportokból épülhet fel egy rendszer. Kiss Imre, a vendéglátó Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója kij e lentette, hogy az együttműködés a levéltárosokkal természetes, és szeretnék foly tatni az eddig elkezdett munkát, mivel a közgyűjtemények a kultúra közvetítésének eszközei. E lsődleges szempont, hogy miként tudjuk megszólítani az egyes látogatót, ebben vannak á lt a lános, illetve intézményspecifikus elemek, de az együttműködés révén növel ni lehet a h atékonyságot. Erre az együttműködésre nyitottak. Az elnöklő Fülöp Tamás , megyei főigazgatóhelyettes (MNL) megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a szakmai tapasztalatcsere elsődleges célja az, hogy a közművelődési területen egyre több tapaszta latot szerző levéltárosok megismerkedjenek egymással, kics eréljék a vél e ményeket, ismereteket, és lehetőség szerint segítsék egymást. Elmondta, hogy az összejövetel egyúttal a továbbképzést is szolgálja. A Magyar Nemzeti Levéltár Magyarország legnagyobb kö zgyűjteményeként kiemelt feladatának tekinti a levéltárak által őrzött kulturális örökség sokrétű megismertetését, a közművelődés, az oktatás fórumain keresztül történő hasznosítását. A levéltár tisztában van azzal, hogy a közművelődési, oktatási, kultúraközvetítői tevékenység a 21. században a levéltárak egyik megkerülhetetlen alapfeladatává vált, a klasszikus levéltári munka és a magas színvonalú tudományos tevékenység mellett. Nem véletlen azonban, hogy a levélt á- rak egészen más gyökerekkel és hagyományo kkal rendelkező világa lényegesen később és korlátozottabb módon tudott csatlakozni ahhoz a széles tömegeket megszólítani képes közművelődési folyamhoz, amit a múzeumok vagy a könyvtárak már szinte rutinszerűen végeznek. A közgyűjtemények körében a levélt áraknak továbbra is megvannak azok a sajátos adottságaik, olykor korlátaik (pl. nem, vagy alig rendelkeznek kiállítóterekkel, konferenci atermekkel, foglalkoztató helyiségekkel), amelyekkel mind a mai napig számolni kell, de a levéltáros társad a lom megújulá si képessége, a társadalmi igények változásával kapcsolatos érzékenysége és a szakma iránt elkötelezett új generációk szemléletváltása lehetővé tette, hogy fokozatosan meghonosodjanak az új kultúraközvetítő formák. Ma már azonban a lelkesedésen és elkötele ződésen túl erős igény és szükség mutatkozik a további módszert ani elmélyülésre, az új infokommunikációs eszközök által kínált technikák és eljárások k idolgozására: „Meg kell tanulnunk, hogy a különböző korosztályokat miként lehet megfelelő módon megszólít ani, hogyan lehet érdeklődésüket felkelteni és fenntartani, és fel kell mérnünk, hogy a társadalom különböző rétegeinek, illetve az oktatási rendszernek m i lyen igényei fogalmazódnak meg a levéltárakkal szemben. Miként szükség van arra is, hogy a levéltáros szakma meg tudja fogalmazni, képes legyen def iniálni saját szerepét, küldetését e területen is.” Hangsúlyozta, hogy a levéltárak közművelődési, tanórán kívüli oktatási tevékenység é- nek kiszélesítése nem csupán a fenntartó felől érkező elvárás, hanem egyre inkább a társ adalom, az oktatási rendszer, és a felhasználók irányából is érkező igény. Azt sem lehet f igyelmen kívül hagyni, hogy az elkövetkezendő EU fejlesztési időszakban megnyíló pály á- zati, forrásszerzési lehetőségek által kijelölt irányok is döntően az oktatás, a képességfe j-
