Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Műhelymunkák - FIZIKER RÓBERT: „ALLES GEPRÜFT UND ERWOGEN”? A Habsburg-Lotaringiai család és az első világháború
Fiziker Róbert 62 Akiknek nem osztottak lapot A trónutódlással kapcsolatban a „Mi lett volna, ha…?” , amúgy szerintem teljesen létj ogosult kérdését nem szükséges részletesen feszegetni. Mindenesetre Rudolf tró n örökös tisztában volt vele, hogy BoszniaHercegovina nemzetiségi számarányokat tovább to rzító, az orosz érdekeket sértő okkupálása (1878) után a Monarchia „fél lábbal már a sí rba” 5 került. Az Európai Egyesült Államokról, a „legkülönbözőbb nemzeteket és fajokat egyes í- tő” , az eszmét – „átmenetileg nem teljesen harmonikusan” 6 – megvalósító Monarchia mi nt á- jára létrejövő államszövetségről álmodozó trónörökös búcsúlevelében így v é lekedett: „Ha Papa egyszer lecsukja a szemét, nagyon kellemetlen hely lesz Ausztria” . 7 Ferenc Ferdinánd dal kapcsolatban is csak két megjegyzés kívánkozik ide. Igaz, hogy külpoliti kájának meghatározó eleme a Szerbia és Olaszország elleni preventív háború gondolata volt, és II. Vilmos német császár barátságát kereste, de közeledett Oroszo rszághoz is. 1913ban pedig már szakítani akart az erőf i togtató és a németekkel együtt menetelő k ülpolitikával: „Tegyük fel, hogy háborút kezdünk Szerbia ellen. Könnyen megnyerhe tnénk az első játszmát, de azután? Egész Európa ránk vetné magát, a béke felrúgóinak tituláln á- nak bennünket” . 8 Másrészt neki, a nem mindig csendesen szemlélődő kibicnek legalá bb voltak – ha nem is mindig kiérlelt – reformtervei a magyar alkotmányos különállás, a nemzetiségi és azon belül a délszláv kérdés és a választójog megoldás á ra. Ferenc József állítólag úgy fogalmazott, hogy már fáradt, lemondana, „de e vesz é lyes őrült ja vára soha” . 9 Ami az őrültséget illeti: Bibó István szerint a német egységből való k iszorulásra az osztrák németség válasza „lagymatag, meggyőződés nélküli, egyik napról a m á- sikra élő politikai gyakorlat ( fortwursteln )”, 1918 után is folytatódó „szkizofrén állapot” volt. 10 Habsburg Ottó ra pedig végképp nem ésszerű a dinasztia háborús felelősségével kapcsolatban sok szót vesztegetni, ő ugyanis csupán hatéves volt, amikor kiebrudalták a Hofburg ból, hogy oda legközelebb – hivatalos keretek között – csak nyolcvan öt éves korában, egyfajta idegenvezetőként térjen vissza. Ottó a háborúból annyit észlelt cs upán, hogy egyre ritkábban látja édesapját, hogy szinte évente születnek testvérei. Gya kran hallgatta császári dédnagybátyja madaras zenedobozát, majd ibolyát tett Ferenc J ó- zsef halottas ágyára , és részt vett a temetésen is. Apja budai koronázásán kénytelen volt végighallgatni Ferdinánd bolgár király végtelen locsogását, és feltűnt neki az egy edüliként tiszta feketébe öltözött Tisza István . Aztán nem sokkal később el őször Gödö llőről, majd Schönbrunnból is menekülniük kellett. 11 5 B ELLER , 1997. 119. 6 Georges Clemenceau val 1886ban folytatott titkos megbeszélés jegyzőkönyvét idézi: P HILIPPOFF , 2001. 61. 7 H AMANN , 1998. 547. 8 F EJTŐ , 1990. 142. 9 R UMPLER , 1997. 559. 10 B IBÓ , 1986. 456. 11 Habsburg Ottó életének erről a szakaszáról részletesebben lásd: B AIER – D EMMERLE , 2003. 24 – 47.
