Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 1. szám - A levéltárak, mint kulturális szolgáltató intézmények - SCHRAMEK LÁSZLÓ: A holland példa
36 A LEVÉLTÁRAK , MINT KULTURÁLIS SZOLGÁLTATÓ INTÉZMÉNYEK Az elmúlt évtizedekben Magyarországon és Európa többi országában is a levéltárak egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. Az egykori szovjet érdekszférában a dikt atóriku s korszak titkosszolgálatainak működése évtizedek óta nagy érdeklődésre tart sz á- mot, mindemellett az átlagemberek családjuk múltját is elkezdték feltárni. Az archívumok iránti érdeklődés élénkülése válaszlépésre késztette az intézményrendszert. Magyarorsz á- gon a Nyitott Levéltárak programsorozata egységes arculatban mutatja be a szakma hazai eredményeit és közönségkapcsolatait. NyugatEurópában a civil szféra és a levéltárak együttműködésének hosszú időre visszavezethető hagyományai vannak. SCHRAMEK LÁSZLÓ A HOLLAND PÉLD A Hollandiában a levéltári kutatótermek látogatottsága magasan meghaladja a magyarorsz á- git. Ez részben azzal magyarázható, hogy az intézményhálózat nyitottsága folyamatos volt, illetve az archívumokra a kormány állampolgári kontrolljának legf ontosabb színtereként tekintenek. Éppen ezért a levéltárak rendkívül intenzív kapcsolatokat ápolnak a civil szf é- rával, helytörténeti egyesületekkel, genealógiai társaságokkal. A l átogatásunk során szerzett tapasztal atokból néhány jellemző példát osztunk meg. A civil szervezetek, jogi személyiséggel nem rendelkező csoportok, oktatási intézm é- nyek és a levéltárak kapcsolatrendszere rendkívül szerteágazó. Ennek egyik fontos elemét képezi a közgyűjtemények és helytörténe ti egyesületek közötti jó viszony fenntartása. Gelderland tartományban az elmúlt években 110 múzeum, genealógiai és helytörténeti egyesület, valamint levéltár szoros együttműködést alakított ki. A kooperáció keretében a partnerek tagdíjat fizetnek, amelybő l közösen honlapokat üzemeltetnek, számítógépeket szereznek be. Az együttműködő szervezetek természetesen rendszeresen konzultálnak egymással. A levéltárak jó viszonyt ápolnak a történészekkel és könyvkiadókkal. Ennek egyik eszközeként a levéltár – igény e setén – szakmai kontrollt biztosít megjelenő helytörténeti munkák színvonalának biztosítása érdekében – megfelelő díjazásért cserében. Ugyanakkor fel sem merül, hogy a levéltári dokumentumokkal illusztrált kötetek esetében közlési jogd í- jat követeljenek a k iadóktól. Véleményük szerint ugyanis az intézmény maga is reklámhoz
