Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Műhelymunkák - KISS GÁBOR: Az I. világháború veszteségi adatainak kezelése a világháborútól napjainkig. Veszteségi iratok a bécsi Hadilevéltárban, valamint a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban
Kiss Gábor 54 helyére került, a 3. példányt a bécsi székhelyű Apostoli Tábori Vikáriátus (Apostol isches Feldvikariat) kapta meg. A betegekről és sebesültekről az egészségügyi intézmények a Vöröskereszt bécsi központjához továbbították az adatokat. A hadifogságra jutottak adatait szintén a V ö- röskereszt bécsi kö z pontja tartotta nyilván. A tudomására jut ott adatokat feldolgozta, majd megküldte a Hadügyminisztérium 10. osztályához. (Az adatokat a hadviselő felek nemzeti vöröskeresztes szervezetei kölcsönösen juttatták el egymá s hoz.) A 10. osztály által összesített veszteségi adatokat a Hadügyminisztérium által id ő- szakonként kiadott veszteségi listák adták közre. Az 1. szám 1914. aug. 12én látott napvilágot. Megjelentetése, különösen a kezdeti időszakban számos nehézséggel küs zködött. A legnagyobb gondot az óriási érdeklődéshez képest kevés példányszám jel e ntette, az első számokat 110.000 példányban jelentették meg. 13 Ezért a nyilvánosságra hozatal napján gyakorta tömegek várakoztak a kihirdetésre. A többségnek persze nem jutott a kiadványból, így a hirdetőoszlopokra kiragasztott listából próbált informáci ó- h oz jutni. A tumultuózus jelenetek következménye sokszor tettlegesség lett. Később a listákat a sajtó is közölte, í gy az érdeklődők számára könnyebben hozzáférhetővé vált. A napisajtóban történő közlés mellett érvelt Tisza István is, aki távira t ban kérte a cs. és kir. hadügyminiszter segítségét. 14 Később, 1914 októberében a cs. és kir. hadügym iniszter, Alexander Krobatin táborszernagy furcsa mód a kiadás beszüntetését javaso l ta, amelyet a magas kiadási költségekkel, valamint azzal indokolt, hogy a sajtó amúgy is nyilvánosságra hozza, sőt sokszor előbb, mint ahogy a hivatalos lista megjelenik, r á- adásul a listák pontatlanok is. A javaslatot végül elvetették, bár az elkövetkezendő években is sokszor szóba került a kiadvány megszüntetése, illetve a kiadás korlátoz á- sa. 15 Végül a kiadvány összesen 708 számot ért meg. 16 Az utolsó számot 1919. január 29án adták ki. A listák több millió hősi halott, eltűnt és hadifogságra jutott tiszt és l egénységi állományú katona alapadatait tartalmazzák. Az adatsorok azonban sok ese tb en hiányosak, ami azzal jár, hogy a hiányos adatokkal feltüntetett katona ma már azonosíthatatlan. Főleg a gyakori vezetéknevű személyek esetében nehéz az azonos í- tás, mert ekkoriban a legénységi állományúak születési adatait legfeljebb a születési év és he ly megjelölésével tarto t ták nyilván. A sebesültek és betegek esetében a Vöröskereszt bécsi székhelyű közös kö z ponti tudakozó irodája (Gemeinsames Zentralnachweisebüro) jelentetett meg névjegyzék e ket. Az 1. szám 1 914. augusztusí 24én jelent meg, amelyet t ovábbi 545 szám követett, össze ssé gében 1917. november 23áig, az utolsó szám megjelenéséig , 546 számot adtak ki. 13 KA KM 10. Abt. 38 – 15/9 – 5 – 19 14. sz. 14 KA KM 10. Abt. 38 – 15/6 – 1914. sz. 15 KA KM 10. Abt. 38– 5/8 – 3 – 1915. sz. 16 A kiadvány fenntartása mellett érvelt a m. kir. belügyminiszter, Sándor János is, aki így vélek e dett: „bár a veszteségi kimutatások gyakorlati szempontból sok tekintetben fog yatékosak, és az érdekeltek is rendszerint hozzátartozóikról már a jegyzékek nyilvánosságra bocsátása előtt értesítve lesznek, mindazonáltal mivel a nagyközönség e jegyzékekhez hozzászokott, nézetem szerint az azok kiadásának megszü n tetésére vonatkozó java slatot a magam részéről nem tartom elfogadhatónak.” ( KA KM 10. Abt. 38 – 15/9 – 11 – 1914. sz.)
