Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Műhelymunkák - KISS GÁBOR: Az I. világháború veszteségi adatainak kezelése a világháborútól napjainkig. Veszteségi iratok a bécsi Hadilevéltárban, valamint a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban
Az első világháború gazdasági hatásai és a magyar hadigazdaság 53 A statisztikák biz onytalanságának egyik alapvető oka rögtön a veszteségi adatok kez elésében keresendő. Bár a nyilvántartás szempontjából elsőre okos döntésnek b i zonyult a központi nyilvántartás megsze r vezése, vagyis hogy veszteségi nyilvántartással csak a cs. és kir. Hadügy minisztérium foglalkozott. (A m. kir. Honvédelmi Minisztérium, i lletve az osztrák cs. kir. Védelmi Minisztérium (Verteidigungsministerium) nem végzett veszteségi adatgyűjtést. 9 ) 1915 elejére azonban a háború gyors befejezésének lehetős é- ge hamar sze rtefoszl ott. A veszteségek egyre növekedtek, az adatok feldolgozásával pedig a Hadügyminisztérium apparátusa nem tudott megbirkózni. Az adatokat, egyf elől a bécsi cs. és kir. Hadügyminisztérium 10. osztálya keretében, a mozgósításkor fe lállított veszteségi csoport (Verlustgruppe) – később 10. veszteségi lista osztály néven működött (Verlustlistenabteilung) 10 – , másfelől az Osztrák – Magyar Vöröskereszt bécsi központja dolgozta fel. A Vöröskereszt bevonása a nyilvántartásba, ahol elsősorban a sebesültekre, betegekre és a hadifogságba esettekre, valamint 1915 decemberéig a h adisírokra vonatkozó adatokat is gyűjtötték, kézenfekvő volt . 11 A katonai adminisztr á- ció persze többkevesebb sikerrel megpróbálkozott az egyre növekvő veszteségi jele ntésáradat feldolgozásával. A legn agyobb gondot a hadifogságba esettek egyre szapor odó száma jelentette. Ezért 1915 februárjában a 10. osztály mellett felállították a csak hadifogolyügyekkel foglalkozó 10. hadifogoly osztályt (10. Kriegsgefangenenabteilung) , amely a csap a toktól beérkező ha difogságba esettekre vonatkozó adatokat dolgozta fel, valamint a téma elvi ügyeivel foglalkozott, beleértve a Monarchia területén lévő idegen hadsere g beli hadifoglyok ügyeit is. Hogyan is alakult a veszteségi nyilvántartás folyamata? A csapatoktól alapvet ően két irányból érkeztek az adatok a központi nyilvántartásba. A csapattestek 12 gazdasági hivatalai meghatározott időszakonként, általában hetente vagy jelentősebb harccs elekményeket követően készítették el veszteségi jelentéseiket, am e lyeket közvetlenül a Hadügyminisztérium 10. osztályához juttattak el. A csapattestek tábori lelkészei pedig vezették a halotti anyakönyveket. Az egészségügyi intézmények halotti anyakönyveit az intézmények lelk é szei vezették. A halotti anyakönyvek rendszerint három példányban készültek. Az 1. példány a harctéren működő hadsereg tábori lelkészetének őrzésébe, a 2. példány pedig a csapattest békeállomáshelye szerint illetékes tábori püspökség szé k- 8 D E S GARDELLI , 1935. 325. – A legnagyobb veszteséget Németország szenvedte el, 1 900 000 hősi halottjával és 4 200 000 sebesültjével. Ausztria 800 000 hősi halottjával és 1 000 000 sebesültjével másodikként következik. 9 Bár a Honvédelmi Minisztériu m elnöki 1. a osztályának kebelében 1917 februárjában létrehoztak egy statisztikai csoportot , amely veszteségi számításokkal is foglalkozott, a csoport által jegyzett számítások ez idáig még nem kerültek elő. A csoport felállításáról Szurmay Sándor m. kir. honvédelmi miniszter 1917. március 4én kelt levelében értesítette Alexander Krobatin cs. és kir. hadügym i nisztert. (KA KM 38 – 15/3 – 13 – 1917. sz.) 10 R EICHL , 2007. 50. 11 1915 decemberétől a hadisírokkal önálló osztály foglalkozott. A vöröskereszt pedig addi gi tevéke n ysége során keletkezett h a disírokra vonatkozó iratait átadta az újonnan felállított osztálynak. 12 A katonai alakulatok középső szervezeti elemei. Az I. világháború során alapvetően az ezred, illetve az önálló zászlóalj tartozott ebbe a csoportba. Például egy gyalogezred három vagy négy zászlóaljból állt. Két ezred alkotott egy dandárköteléket, két dandár, vagyis négy ezred pedig egy hadosztályt képezett. Egy gy alogzászlóalj kötelékébe általában 1000 – 1500 fő tartozott.
