Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Hírek - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete V. Tudományos nyári táboráról. 2013. július 10?12. (Kádár Zsófia–Décsey Sándor)
Hírek 89 Katkó Márton az Országos Levéltár egy irathamisítási ügyét dolgozta fel, amely egy Ung vármegyei zsidóösszeírás újabb keletű bejegyzései miatt bontakozott ki az 1930 – 1940es évek fo rdulóján. Az előadás egy 1943as büntetőbírósági per irataira épül, amelyek a BFLben találhatóak. Az iratok tanúsága szerint 1941. folyamán egy zsidó származású egyén megpróbálta meghamisítani az 1848. évi Ung vármegyei zsidóösszeírások egy ívét az O rszág os Levéltárban, és az így hamisí tott (közok)irat birtokában szerette volna rendezni magyar állampolgárságát, melyet a II. zsidótörvény (1939:4. tc.) értelmében a belügyi hat ó- ságok kétségbe vontak. A valóságban az összeírásokról kért hitelesített másolathoz már nem jutott hozzá, mivel a levéltár munkatársai idejében észrevették a hamisítást, és azo nnal rendőrségi feljelentést tettek, míg végül az elkövetőt jogerős ítéletben is elmarasztalták. A második nap záró előadásában Kántor Balázs a RimamuránySalgótar jáni Vasmű bányáinak 1939 – 1948 közötti kálváriáját foglalta össze gazdag levéltári anyag alapján. E lmondta, hogy a két korábbi társaság egye süléséből megalakuló RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt. igen hamar a magyarországi vas- és acélgyártás vezető szerepl őjévé vált. Vert ikális kiépítésének köszönhetően mind a nyersanyagot, mind pedig a kész termékeket saját érdekköréből szerezhette be, illetve állíthatta elő. A trianoni békét követően a vállalat nyersanyagát biztosító bányák és erdők az ország határon kívül re kerülte k. Az 1922ben megkötött magyar – csehszlovák államszerződés helyreállította a Rima gazdasági és jogi eg ységét. A vállalat az első világháború utáni konszolidációja egy 1925ös a merikai hitelnek köszönhetően fejeződött be . A második világháborút kö vetően a Benes dekrétumok kö zvetlenül érintették a Rima csehszlovákiai bányáit és erdőit is. Habár tiltakozott a csehszl ovák kormány intézkedései ellen, helyzetét a magyar kormány is megnehezítette az Ózd környéki bányák államosításával. Utóbbi helyzet ide iglenes rendezése ellenére az 1948as államosítások, a vállalat feldarabolása, valamint a csehszlovákokkal 1949ben megkötött Csorbatói egyezmény az amerikai beavatkozás ellenére végleg megpecsételték a Rima csehszlovákiai érd e keltségeinek sorsát. A konfe rencia záró napján a „Műhely” szekció első előadó ja , Vezsenyi Péter az egyházi vagyonok 1919. évi likvidálásáról beszélt Esztergom városára és az esztergomi járásra v onatkozóan. Előadásában mindeddig publikálatlan levéltári források felhasználásával igy eke zett az úgynevezett Vallásügyi Likvidáló Hivatal esztergomi tevékenységét felvázolni, amelyet két nagyobb periódusra lehet bontani, melyek között a cezúrát a Közoktatásügyi Népbiztosság 13. számú rendeletének életbe léptetése jelenti 1919. április 21én. A likvid á- lás első szakaszában a helyi szervek (munkástanácsok, direktóriumok) önhatalmúlag kez dtek hozzá a szekularizációhoz. Nem volt ez másként Esztergomban sem. Ezért a hivatal vezetőjének, Faber Oszkárnak mind újabb körrendeletekkel kellett szabályoznia az egyházi vagyon köztulajdonba vételének folyamatát. A Közoktatásügyi Népbiztosság említett re ndelete nyomán azonban már egységes irányelvek mentén folyhatott tovább a likvidálás. Az „Esztergom város és esztergomi járás községei által kiküldött likvidáló bizottságok” mu nkájának irányításával Faber Oszkár Dénes Károly volt vallásügyi minisztériumi számta nácsost bízta meg 1919 májusában. A Dénes által készített jelentésekből megismerhetők a likvidálás második szak aszának eseményei Esztergom ban. A járás közs égeiben lefolytatott likvidálás ellenben már kevésbé jól dokumentált. El ő adása végén ismertette az esztergomi főszékesegyházi kincstár és a prímási palota értéktá r gyainak sorsát a proletárdiktatúra 133 napja alatt.
