Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Hírek - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete V. Tudományos nyári táboráról. 2013. július 10?12. (Kádár Zsófia–Décsey Sándor)
Hírek 87 voltak, és a klasszikus történeti vizsgálatok mellett intézmény- és levéltártörténeti, sőt, ira tkezeléssel kapcsolatos előadásoka t is tartottak . A Körmendi Tamás (ELTE BTK) által levezetett hétfő délutáni szekcióban a magyar középkorkutatástól a 19. századi ÉszakAmerikáig terjedt az előadások spektruma. Kádas István Sáros megye 15. század eleji szolgabírói társadalmáról adott elő. Előadásában a m egyei nemesség jellegzetes csoportja, a szolgabírók 15. század eleji társadalmi helyzeté t viz sgálta . Elmondta, hogy kutatásai alapjának a megye hatósági oklevelei számítanak, melyek segítségével kormányzattörténeti és társadalomtörténeti sze mpontból is megközelítette a szolgabírói intézmény kérdését. Előbbi kérdéskörhöz tartozik a megyei emberek és a szo lgabíróválasztás problémája. A társad a lomtörténeti kutatás alapját a szolgabírók és megyei emberek családjainak, rokoni és familiárisi kapcs olatainak rekonstruálása képezte. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a Sáros megyei szolgabírók vagyoni és társadalmi helyzete eltér a régebbi szakirodalomban megállapítottaktól: bár többnyire egyfalus kisnemesek voltak, s oraikban találunk több vagyonosabb, köz épbirtokos nemest is, és házassági kapcsolatok is fűződtek a tekintélyesebb n e mesekhez. Bár akadnak példák főúri dominusra, leginkább a megyét uraló várbirtokos benepossessionatus réteg szolgálatában találjuk őket, ahol többen alispáni hivatalt is b e tölthe ttek. A családi és főúri familiárisi kapcsolatok képezte társadalmi háttér folytán a sárosi szolgabírók megyebéli tekintélye nagyobb lehetett, ami szerepet játszhatott a szolg a bíróvá választásukban, vagy épp az alapozta meg az saját vagy utódaik későbbi ka rrierjét. A Sáros megyei adatok azonban nem általánosíthatók, hiszen még az azonos földrajzi régióba tartozó megyék (Abaúj, Ung) esetében is számos különbséget tal á- lunk. SzabóTurákné Póka Ágnes a Battyhánybirtokkomplexum társadalmának egy sajátos aspektu sát vizsgálta I. Battyhány Ádám idejében: a tiszt- és számtartók műveltségére, írni, olvasni és számolni tudására vonatkozó adatgyűjtéseit összegezte. Mint elmondta, a Batt hyánylevéltár páratlan gazdagságú anyaga, elsősorban a misszilisek (természetesen k ieg é- szítve a birtokigazgatás során keletkezett más típusú forrásokkal) lehetővé teszik a birt okokon élő familiárisok műveltségének vizsgálatát. Segítségével megtudhatjuk, hogy a bi rtokigazgatásban részt vevők, illetve a katonai pozíciókat betöltők közül me nnyien tudtak olvasni és írni, latinul, számolni, valamint mennyire rendelkeztek a birtokigazgatás adm inisztrációjához szükséges szakmai ismeretekkel (pl. irattípusok, elkészítésük mikéntjének ismerete). Az eddig kutatások alapján összevethetjük az eredmén yeket a megyei közigazg atásban részt vevő nemesség műveltségével, valamint az iskolarendszer és a tananyag ism eretében megtudhatjuk, meddig jutottak tanulmányaikban a Batthyányfamiliárisok. Mihalik Béla „Boszorkányok, paráznák, verekedők. Családi botrányo k a kora újkori Magyarországon” című előadásában a 17. század végi egri püspökség területén vizsgálta házasság és erkölcs kérdését. A házassággal kapcsolatos eljárások a törvények értelmében az egyházi bíróságok elé tartoztak. Ezért szükséges volt annak vi zsgálata, hogy a római k atolikus egyház milyen szempontok és szabályok mentén adott össze vagy választott szét házaspárokat, és a helyi megyéspüspök hogyan szerezte meg ehhez az engedélyeket a Szentszéktől. Külön vizsgálható, hogy a protestánsok házasságkö tése felett a katolikus egy ház milyen jogosítványokkal rendelkezett . A házassággal, szerelemféltéssel kapcsolatos erkölcsi elhajlások és vádak (boszorkányság, paráznaság, házasságtörés, gyilkosság) viszont már a világi ha tóságok elé tartoztak. A jogkörök a zonban itt is keveredtek, így az egyes es etek viz s gálata révén különíthető el, hogy milyen ügyben volt illetékes az egyház és milyen