Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Hírek - Levéltár és történettudomány Magyarországon és a Kárpát-medencében, 1918–2013. Beszámoló az MTA BTK Tudománytörténeti és Európa-történeti Témacsoportjának II. műhelykonferenciájáról. 2014. január 30. (Guth Réka–Péterffy Gergely)
Hírek 71 kori vezetőjével. or szágos főlevéltárnokkal folytatott vitában végül is az ő érvelése győzött. A történelem viharai a levéltárakon is nyomott hagytak, nem csak a háborús események, hanem a belpolitikai változások következtében is. A politika mindig beleszólt a levéltá rügybe, a levéltár közigazgatási és forrásőrzői feladata miatt. Véleménye szerint elengedh etetlen a politika és a szakma kompromisszuma a levéltárügy fejlődéséhez. Beszéde zárás aként reményét fejezte ki, hogy a konferencia révén átfogó képet kapnak a résztvevők a magyar levéltárügy és történettudomány kapcsolatának 20. századi alakulásáról. Gecsényi Lajos , a Magyar Országos Levéltár nyugállományú főigazgatója indította a d é- lelőtti előadássorozatot Levéltárszervezet Magyarországon 1918 – 2012 között címmel. Előad á sa e lején kifejtette, hogy a levéltárakról eddig készült összefoglalások elsősorban a szerveze ttel és a levéltárra vonatkozó jogi háttérrel foglalkoztak, a történettudományszempontú megközelítésekkel adós maradt a levéltáros szakma. Éppen ezért a történettudo mány és történetírók szemszögéből mutatta be a magyar levéltárügy 20. századi történetét. A 19. század második felében, a levéltárakban őrzött források iránt jelentkező érdeklődés már eleve kutatóhellyé tett e az 1874ben létesített Országos Levéltárat. A t örténettudomány otthonává vált az ország központi levéltára – mondotta. Nem véletlen, hogy a századfo rduló hét történész akadémikusa mind az Országos Levéltárban dolgozott. Velük szemben a vármegyei levéltárosok ekkor még közigazgatási hivatalnokok voltak, akik mint történ elem iránt érdeklődő értelmiségiek kerültek hivatalukba. Előadásában négy főbb csomópontot emelt ki, elsőnek az 1921 – 19 23as időszakot j elölve meg, hiszen ekkor k észült el és költözhetett be az OL a Bécsi kapu téri épületbe. 1922ben kerü lt a belügyminisztérium irányítása alól a vallás és közoktatásügyi tárca alá, majd tudományos küldetését az Országos Magyar Gyűjteményegyetembe való betagolás á- val is megerősítette a törvényhozó. Legalább ilyen fontos, hogy kötelezték a kormányzati szerveke t 32 évnél régebbi irataik átadására, így elkezdődhetett a dualizmus történeti fe ldolgozása is. 1923ban jelent meg a Levéltári Közlemények , ami a Századok és a Hadtö r ténelmi Közlemények mellett a történettudomány meghatározó folyóirata lett. A két világ há ború k ö- zött az Országos Levéltárban megindult a levéltári anyag tudományos feldolgozása, val amint a levéltárosok képzése. A harmincas évek közepén a trianoni békeszerződés köve tkezményeinek ellensúlyozására megkezdték a határon túlra került magyar levéltár ak any agának a mikrofilmezését, ami megvetette az alapját a központi levéltár mikrofilmgyűjtem é- nyének. Ide kapcsolódott a bécsi Collegium Hungaricum megnyitása és az Österreichisches Staatsarchiv ban végzett kutatómunka lehetősége, ami fontos lépést jelente tt a magyar levé ltárügy szakmai fejlődésében. A korabeli egyetemi viszonyok miatt több a pályája k ezdetén álló történész is az OLban tudott elhelyezkedni, ami erősítette az i n tézmény jelentőségét. A második világháború pusztításai a levéltári anyagot sem kímélték, rengeteg irat v eszett el, semmisült meg. A talpra állás azonban viszonylag gyorsan végbe ment. A levéltá rtörténetben az eddigi szakirodalom szerint nagyra értékelt 1947es levéltári törvé ny azo nban – meglátása szerint – az ország általános állap ota miatt csak gesztusként értékelhető, pénzügyi, személyi és tárgyi feltételei nem voltak meg a törvény végrehajtásának. Gecsényi professzor a megyei és városi törvényhatósági levéltárak 1950es államosítását – vagy , ahogy megjegyezte, szakmailag helyesebb inkább központo sításról beszélni – jelölte meg újabb mérföldkőnek a magyar levéltárügy rögös útján. Az előadó szerint meghatár o zó jelentőségű volt, hogy az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet révén a törvényhatóságok l evéltári gyűjteményei fokozatosan val ódi intézményekké váltak, és az addig elsődlegesen közigazgatási funkciót ellátó levéltárosok, „levéltári őrök” megkezdhették a levéltári anyag átvételét, feldolgozását, a kutatási feltételek javítását. Ebben a folyamatban példamutató
