Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Horváth J. András 42 lyamatában, a hétköznapok gyakorlatában, kirostálva a túlzásokat , a mindennapok közvet lenségét előtérbe állítva, ám figyelmen kívül hag yva a csekély jelentőségű dolg okat, a levéltáros a politikai és társadalmi események összességéből a forrásértékelés végső szakmai eredményét konkrét formában tárja elénk. Az iratok keletkezése utáni időszak ban végbemenő levéltári értékelésnek nagy figyelmet kell fordítania a kortársi vélekedésre. Egy levéltári irategyüttes kialakításának történeti értékelési sze m pontokon és határozott szakmai elképzeléseken kell nyugodnia, amely az értékelésre kiválasztott f orrás révén tükrözi az adott korszak tudati viszonyait. A történel mi és a politikai események elemzése nyomán olyan forrásértékelési modell jön létre, aminek eredményeként a levéltáros értékeli az adott levél tári áll ományt . A z átfogó társadalmi folyamatok egyes részterületeinek körülhatárolása érd ekében szükséges e gy do kumentációs terv létrehozá sa, ami egy rövidebb időszakra kij elöli az adott levéltár gyűjtőkörét (pl.: gazda sági, egyházi, önkormányzati) . Ezen dok umentációs tervek segítségével pontosan meghatározhatjuk azokat az eseményeket, cs elekedeteket, ezek elmulasztását, fejlődési folyamatokat és er edményeket, amelyek szü kségesek ahhoz, hogy megjelölhessük a korszakra jellemző, s figyelembe veendő von á- sokat. Azon i n formációhordozók [Informationsträger] lehetnek méltók a megőrzésre, amelyek egy adott időszakban, egy adott társadalom lényeges törekvése it és azok rea kcióit dokumentálják. Mennél szabatosabban vagyunk képesek meghatározni az egyes történelmi megnyilvánulások jelentőségét, korszakjellemző vonásaik, fontosságuk t ekintetében, kialakítandó dokumentációs modellünk annál pontosabban fogja tükrö z ni a társadalmi jelenségek rangsorát, párhuzamosan a kialakítandó irategyüt tesek történeti érték ével . Ilyen dokumentációs terv birtokában már rendelkezhetünk azzal a kiindul ó- ponttal, amely pontos eligazítást ad összetett és terjedelmes iratok értékeléséhez is. V alamen nyien tudjuk, hogy jelentős mennyiségű, s meghatározott ügyviteli szabályok sz erint keletkezett, s ilyen igények szerint tárolt, évkörök sokaságát felölelő iratsorozat hever már összegyűjtve a különféle átmeneti irattárakban. S azzal az információtart alomm al is tisztában vagyunk, amelyet ebből a dokumentációs hátralékból ki kell nye rnünk, s amely a levéltári örökség részét képezi. Lényegében tehát nekünk kell megh atározni, hogy melyek azok az irategységek, tekintet nélkül az iratképzőre, amelyek az igényelt információt optimális koncentrációban tartalmazzák, azaz oly módon, hogy az iratok minimumával maximális dokumentálts á got biztosíthassunk. A levéltárosi szubjektivitás mértéke és a társadalmi viszonylagosság ezen dok umentá ciós modell alkalmazása esetében , s mindezeknek a saját történelemértelmez é- sünk re gyakorolt hatása persze elég rémisztőnek hat. Mi levéltárosok , mint társadalmi lények , ahogy már korábban is szót ejtettünk róla, elháríthatatlan módon a társada lom meghatározó vonulatának rendelődünk alá. A társadalmi meghatározottság, valamint a szabad akarat és cselekvé s kettős szorításában, a levéltáros megismerő képessége – , ahogy episztemológiai kitérőnkben már utaltunk rá elkerülhetetlenül függ a körülm é- nyek á l tal meghatározott élettapasztalattól. 33 Vállalható egyáltalán felelősség a társ adalmilag determinált szubjekt ív levéltá rosi lét körülményei között egy levéltári áll o- 33 161. sz. j. Lásd feljebb a 6. oldalon. [Itt az egyéni önértékelési lehetőségek társadalmi kontextusáról van főként szó.]
