Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? 43 mány létrehozá sa alkalmával? Valamint megkövetelhető ezek után a történészektől, hogy saját „o b jektív” történelemképet építsenek fel? Tekintsünk most el attól a problémától, hogy hány történész tevéke nykedik ige ncsak függő társadalmi helyzetben, akik a forrásoknak feltett szubjektív kérdéseikre rendszerezett és kielégítő válaszokat remélnek. Tegyük fel inkább azt a kérdést – a re á- lis értékelés érdekében – , hogy melyek voltak azok a dokumentumok, amelye k haszn á- latára mindez ideig a történészek rákényszerültek, s melyek nem voltak „véletlenszer ű- en megőrzöttnek” minősíthetők? A levéltáros már korábban említett, lényegében m ű- vészeti jellegű intuíciója avagy isteni előrelátása, illetve megérzése révén maradt ak meg az eddigiek során a kiválasztott források, alátekintve mintegy a történeti magaslatokról. Ezek mögött persze társadalmi értékmeghatározottságok rejteztek, amelyekkel valaki vagy tis z tában akart lenni vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a levéltári érték me ghatározása tehát szubjektív, ennél fogva társa dalmi előfeltevéseken nyugvó tevékenység. Mint lá thattuk, mindez szorosan kapcsolódik magához az emberi létfeltételekhez. Ezt a me ghatár o zottságot sem megváltoztatni, sem kiiktatni, csupán korlátozni lehet. Szükséges kialakítani a szubjektív hatások kordáb an tartására vonatkozó módszereket, ám az a bszolút tárgyilagosság megvalósíthatatlan , ezen a téren soha sem lesz elérhető . Viszont e módszerek segítséget nyújthatnak a levéltárosnak abban, hogy amennyire csak lehet, korlátozza a saját szu b jektivitását. A s zükséges távolságtartás megvalósítása érdekében az adott dokumentációs terv kialakítása (amely öt, tíz vagy akár húsz esztendős időkeretet is felölel het annak érd ekében, hogy kiaknázhassa az emberi emlékezet lehetőségeit) nem lehet csupán egyetlen vagy néh ány levéltáros feladata. A tervnek egy munkacsoport, illetve egy munkatársi kooperáció együttes termékének kell lennie, s amikor csak lehetséges, kompetens krit ikának kell alá vetni . Amikor csak mód nyílik rá, az élet különféle területeit képviselő személye k (közigazgatás, tudományos élet, média, gazdaság) közreműködésével alak í- tandó tanácskozó testületben kell megvitatni a felmerülő kérdéseket. A dokument á ciós tervet írásba kell foglalni, ha lehetőség van rá, publikálni, de mindenképpen a l e véltári anyag ré szének kell tek i nteni. Egy ilyen program elfogadása azt jelenti, hogy a végte rmék a gyűjtendő levéltári anyag meghatározása érdekében modellként szolgál, am e lyet levéltáros ok dolgoznak ki, a társadalom hagyja jóvá és ellenőrzi, történeti forráskr i tikai mód szerekkel elemezhető, s a megfelelő értékszempontok kialakítása révén a konkrét levéltári értékelési eljáráshoz biztosít fogódzót. Meglehet, jelen javaslat mutat utat a hhoz, hogy az iratértékelés „örök levéltári problémájának” (Belov) megoldási lehetős é- géh ez közelebb jussunk. A forrásértékelésre , mint pozitív értékmeghatározásra vonatkozó módszertani föltételek, amelyek egy levéltár illetékességi körébe tartozó valamennyi átv eendő irategyüttes kapcsán a fent hivatkozott módon foganatosíthatók, a szövetségi levéltár átmene ti irattárai esetében – úgy vélem – már megvalósult ak . Friedrich P. Kahlenberg mindazonáltal a szervjegyzék, főként a rendszeres hatáskör szervjegyzék szükségess é- gét hangsúlyozza. 34 Ezek a pertinenciális jellegű irategyüttesek meghatározása e setében 34 162. sz. Lásd K AHLENBERG ,, F RIEDRICH P.: Das Zwischenarchiv des Bundesarchivs. Institution zwischen Behörde und Archiv. Archivarische Zeitung, 64 . 1968. 35.; U Ő . Aufgaben und Probleme der
