Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Kilátó - HORVÁTH J. ANDRÁS: Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? – Hans Booms iratértékelési és levéltár értelmezési tézisei 1972-ből
Tornyosuló aktahegyek vagy társadalmi nagytotál? 41 rán. Saját koncepció ja megfogalmazásához saját kortársi emlékeit is felhasználja. Ámde mi módon ellenőrzi szubjektív értékelése hitele sségét? Hiszen mint láttuk, a forrá sanyag önmagában nem szolgál megfelelő útmutatással . Mi áll rendelkezésre, ha már a források sem hasz n álhatók fel arra, hogy a forrásképzés eredeti koncepcióját módsz eresen tanulm á nyozzuk? Úgy véljük, hogy csakis az irato kat létrehozó társadalom, bocsáthatja rendelkez é- sünkre azt az iratértékelé si szemléletmódot és eszközrendszert, melynek révén a múltat hozzáférhetővé tehetjük a jelen számára. A megőrzendő levéltári anyag kiválasztását lehetővé tevő történetiszemléleti keret kialakításakor a levéltárosn ak nem saját kora értékfelfogását kell köv etnie, hanem az iratok keletkezésekor érvényeseket. Miként a források kérdése a legalapvetőbb minden történeti kutatás esetében (S chieder), akként az adott kor iratanyag á hoz kapcs o lódó értékfelfogásnak kell a legalapvetőbb nek lennie a történeti értékű irat ok körének megha tározásánál . Múltbeli tények társadalmi jelent ő- sé gét az egykorúak értékítéletei nek megfelelő elemzéssel kell a levéltári anyag kialakí t á- sá nál meghatározónak tekinteni . A levéltári iratértékelés helyes elvei és szabályai csakis a kortársi é rték ítéletekből eredeztethetők. Ezek a szabályszerűségek az adott történelmi korszakból követke z nek, a múlt alakítja azokat. N em lehetnek spekulációk, illetve ideoló giai hittételek termékei, s nem lehet megerőszakolni a forrásanyagot a je len értékítéleteiv el , me lyek a legröv idebb időn be lül tarthatatlannak bizonyulnak . Ha létezik egyáltalán valami, ami levéltári forrásértéke lést legitimálja , ak kor a z a társada lom a saját köz vélekedése , feltéve , ha szabad on megnyil vánulhat . A modern társadalom meghatározója a nyilvánosság, a közvélemény, ez szab irányt a közösségi cselekvésnek, a társadalmipolitikai folyam atoknak, s legitimálja a politikai hatalmat is. 32 Nem kellene a levéltári érté kelést is ezzel legitimálni, s i ly módon biztosítani a levéltári iratértékelés szám ára az alapvető orient á- ciót? A levéltárosnak a forrásértékeléshez szüksé ges valamiféle állandó értéksze m pont, hiszen az egyszer már meghozott döntés visszavonhatatlan. Ez az értékszempont cs akis abból a társadalompolitikai értékkészletből származhat, amely az adott iratanyag k e letkezésekor és használatakor uralkodott . A z egykorú vélekedések, az értékítéletek, s ez zel a társada lomnak a haladás érdekében tett speciális viszo nyai lényegi kritériumok a források körültekintő ki választásában, ami persze csupán a legfontosabb iratsoroz atokra érvényes . Ha a levéltári érték problémájának megoldásához kiindulópontként ezt a megk ö- zelítést alkalmazzuk, a levéltárosnak először is az adott korszak gondolkodá s á nak k ü- lönféle megnyilvánulási módjait kell tanulmányoznia. Ezt követően törekednünk kell megérteni azt , hogy mit is tekintettek a múltban lényegesnek és érvényesnek. Folyam atosan egybe kell vetnünk a különféle megnyilatkozásokat a tényleges cselekvéssel, t ovábbá a mulasztások eredményeként előálló hiányosságokat a ko rtárs igényekkel és e lvárások kal. Együtt kell értelmezni az eredményeket a kudarcokkal, a szemben álló f olyamatokat az egykorú hatások összefüggéseivel, míg végül is a levéltárosi értékelés f o- 32 160. sz. j. Lásd B OOMS , H ANS : Öffentlichkeitsarbeit der Archive – Voraussetzungen u nd Möglichkeiten. Der Archivar. 23. 1970. 23 – 25 . ; valamint: S ONTHEIMER , K URT : Tabus in der d eutschen Nach kriegspolitik. Die Gesellschaft in der Bundesrepublik. Analysen . I. köt. S zerk. S TEFFEN , H ANS . Göttingen, 1970. 206.