Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - LEVÉLTÁR PEDAGÓGIA - RÁCZ ATTILA: TÁMOP gyermekfoglalkozások Budapest Főváros Levéltára szervezésében…
TÁMOP- Gyermekfoglalkozások a BFL szervezésében 53 az „édes” grundot érintette. A tények ilyenfajta több nézőpontból való megközelítését egyébként folyamatosan sugalltuk a gyerekeknek. Miután megelevenítettük a regény helyszíneit, ismét a lakcímjegyzékhez nyúltunk. A digitális 1900-as lakcímjegyzék segítségével közösen megvizsgáltuk, hogy éltek-e Nemecsekek akkoriban Budapesten, és ha igen, milyen szakma képviselői voltak (a sors fintora, hogy ha élt volna Nemecsek Ernő, biztos lett volna orvos (név)rokona…). Eztán azt a kérdést tettük fel, hogy Ernő regénybeli lakhelyén kik laktak, és ők milyen foglalkozást űztek. Kiderült, hogy a kis Rákos utcai ház 3. szám három nyilvántartott lakója közül az egyik, Barna (Braun) Izidor, a magyar bulvársajtó megalapítója volt. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a teljes további projektet erre építsük fel, ezért a gyerekek a hét többi részében – az újságírás történetének és a lapszerkesztés gyakorlati tudnivaló- inak megismerése után – napilapot szerkesztettek. A lap témája a Pál utcai fiúk regény egy hete, a közlés formája pedig egy – képzeletbeli, – korabeli napilap rovatai voltak. Itt is igyekeztünk játékokkal elkerülni a monotonitást, a korabeli újságok rovatait például az első napon úgy ismertettük, hogy rikkancsként kiáltottuk ki azokat, a diákok pedig maguk javasolhattak címet az osztály lapjának, amelyek közül végül szavazással választották ki a véglegeset. Mi, levéltárosok nemcsak ismeretek átadásával segítettük a projektet, de – másolatban és eredetiben – korabeli napilapokat bocsátottunk a gyerekek rendelkezésére, és gyakorlatban is segítettünk az újság megvalósításában. Az egyes rovatokat a tanulók kiscsoportokban írták, a kész szövegeket begépelték, és az általunk egységesített formátumú, kinyomtatott szövegeket – ollóval – „tördelték” és – ragasztóval – „szedték”. A fő pedagógiai szempont a kiscsoportos munka, majd egy közös cél érdekében a csoportok együttműkö- dése volt. A „betördelt” egyes oldalakat egyberaktuk, kinyomtattuk, így a diákok alkotását a kapcsolódó iskolai projektbemutatón a szülők is kézbe vehették. A közös munka záróakkordjaként – a tanulók és a szülők legnagyobb meglepetésére – az újságokat korabeli ruhákban rikkancsként osztottuk ki. Művészeti projekt (ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium) A művészeti projekt kapcsán hatodikos tanulókkal a reneszánsz korral foglalkoztunk. Az első, általános kultúrtörténeti foglalkozásunkon a diákokat külön, tematikusan kialakított kiscsoportokban, folyamatosan beszélgetve, nem pusztán okítva, avattuk be a kor rejtelmeibe, és az elsajátított ismereteket – korántsem megszokott módon – ők tanították meg a többi csoportban tevékenykedő társaiknak. Ezután az oklevéltani, paleográfiai szabályok megismerése után a gyerekek elsajátították a humanista írásvetést, és szüleiknek ezen írástípussal írtak „missilist”, amit az általuk készített pecséttel saját kezűleg hitelesítettek. A foglalkozásokon ezen kívül férfi és női ruhadarabok (lovagi sisak, pajzs, páncél, kard, udvarhölgyi henin, főkötő és ruha) készültek. Ezen a témahéten kellett talán a levéltárosnak legjobban „kibújnia” a megszokott szerepből, hiszen drámapedagógiai foglalkozásokat tartottunk, továbbá reneszánsz táncot is tanítottunk! Bár az utóbbi két projekt megvalósítása lényegében az iskolában zajlott, mégsem tartottuk elképzelhetőnek, hogy a diákok ne tegyenek látogatást intézményünkben, ezért miután láthatták a páncélteremben őrzött kincseinket, a kézműves foglalkozások egy részét a varázslatos restaurátorműhelyben végeztük. Talán az állományvédelmi munkatársainknak is meglepetést okozott, hogy a diákokat mennyire elbűvölte a mikrofilmszkenner gyorsasága vagy a lapszkenner furcsa fototechnikája, illetve az a tény, hogy mekkora különbség van a vezető testületek „szó szerinti” jegy-
