Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - LEVÉLTÁR PEDAGÓGIA - RÁCZ ATTILA: TÁMOP gyermekfoglalkozások Budapest Főváros Levéltára szervezésében…

Rácz Attila 54 zőkönyvei és a ’80-as években készített hangfelvételek közt. Ehhez persze arra volt szükség, hogy a digitalizáló kolléganő érdekesen ismertesse a fogolytörzskönyvek száraznak tű-

nő adatait, és a digitalizáló kolléga segítségével meg tudjuk hallgatni a fővárosi tanácsülés

levezető elnökének borissza hangját is. Vetélkedők (ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium, Hunyadi Mátyás

Német Nemzetiségi Általános és Művészeti Alapiskola) Érdekesség kedvéért a cikk végén vetélkedőink némely eleméről is írok. A vetélkedők felépítésénél fontosnak tartottuk, hogy a gyerekektől csak olyan tudást követeljünk meg, amit

személyesen mi adtunk át nekik, ezért a konkrét vetélkedőket mindig – a levéltárban tartott

– ismertető foglalkozás előzte meg. A foglalkozások alatt bemutattuk a levéltári tevékenységeket, utána kiscsoportokban az időszámításokkal, a Szentpétery naptár használatával, a

csízió készítéssel, családfakutatással, címertannal és pecséttannal foglalkoztunk, majd a diákok a restaurátorműhelyben „anyagismereti” oktatásban részesültek. Az iskola igénye szerint a diákok előzetes feladatot kaphattak, pl. oklevelet és címert tervezhettek. A konkrét

vetélkedő alatt a diákok a múltba, Mátyás király udvarába utaztak vissza, ahol mint egyes

mesterségek képviselői versengtek egymással. A legérdekesebb feladatok a lakókörnyezetük közelében fekvő középületek „újrahasznosítása”, az oklevélírás, az ex libris készítés, a

csízió készítés és egy képzeletbeli családfa felállítása voltak. A feladatok teljesítése közben a menetlevélként használt, kartonpapírra festett „földbirtokuk” (a mesterséghez kapcsolódva

pl. fazekas inasok Cserép, kukták Nagyszakács) a megszerzett pontok függvényében (tulajdonképp pontok helyett) megfelelő számú jobbágytelekkel, szántóval, legelővel, szőlővel,

halászó hellyel és erdővel gyarapodott. A vetélkedő végén minden mesterség minden képviselője kinevező oklevéllel gazdagodott (pl. vitézből kapitány lett). Ízelítőnek szánt cikkemben rendkívül szerteágazó voltuk miatt a BFL által tartott

szakköröket nem ismertettem, és csak azokra az elemekre tértem ki, melyek kidolgozásá-

ban és megvalósításában én is részt vettem. Az egy év alatt megvalósított összes programelem részletes leírása tulajdonképpen önálló kötetet igényelne. Mert – bár a hazai levéltá-

rak, mint speciális tudás- és információtárak a múzeumokhoz képest viszonylag későn és

egymástól függetlenül kezdtek részt venni az alap- és középfokú oktatásban – az MLE esztergomi vándorgyűlésén elhangzott előadások, majd az azt követő beszélgetések megerősí-

tettek abban, hogy a kreatív, interdiszciplinaritásra és társadalmi kérdésekre nyitott levéltá-

rosok számos érdekes és értékes programot nyújtanak a diákoknak. Ezek a foglalkozások

segítséget adnak ahhoz, hogy a diákok ne csak megtanulják az iskolai ismeretanyagot, de be is fogadják azt, így a programokon részt vevő fiatalok nagyobb eséllyel igazodnak majd el a

világ dolgaiban is, és jobban megtalálják helyüket a családban és a közösségben. A levéltá-

rakban professzionálisan megtartott, és véleményem szerint intézményesülés iránt kiáltó

pedagógiai programok tankönyvszerű megjelentetése hiánypótló lenne a levéltári kiadványok között.