Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - MÉRLEG - GYARMATI GYÖRGY: Kísértő közelmúlt avagy a rendszerátalakítás egyik deficitje. (Sáfár Gyula)
Mérleg 80 GYARMATI GYÖRGY KÍSÉRTŐ KÖZELMÚLT AVAGY A RENDSZERÁTALAKÍTÁS EGYIK DEFICITJE. ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK TÖRTÉNETI LEVÉLTÁRA – L’HARMATTAN KIADÓ, Bp., 2011. 188 p. A szocialista időszak állambiztonsági szolgálatával együttműködő ügynökök kérdése a mai napig foglalkoztatja a társadalmat. Tulajdonképpen ez máig megoldatlan társadalmi és közéleti probléma. Gyarmati György könyve tágabb értelemben erről a kérdéskörről szól, mely meghatározása szerint „átmenetinek gondolt rendszerváltási deficitből demokrácia deficitté” alakult át. A szerző tanulmányaiban társadalmi, forráskritikai és levélári szempontokat vetít egymásra. A kötet két fő részre oszlik. Az első nagyobb blokkban, amely az „Átmenet: A titoktalanítás fázisai és rövidzárlatai” címet viseli, kilenc tanulmány, míg a másodikban – „Dekantálás: Film, memoár, monográfia” – három írás kapott helyet. Utóbbiban, ahogy az alcím is jelzi egy filmről szóló írás, egy memoárnak is beillő forráskiadvány és egy recenzió olvasható. Az első részben szereplő írásokban két fő témát jár körül a szerző: az információs kárpótlás és közszereplők átvilágításának (lusztráció) kérdését és az ezeket a kérdéseket övező problémá- kat. A kilenc tanulmány közül hat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban Történeti Levéltár) Országgyűlés elé kerülő éves beszámolói előszavaként jelentek meg korábban. Mindkét téma szorosan kötődik a Történeti Levéltár feladatköréhez, hiszen az intézmény fő feladata mind az egyéni, mind a kollektív információs kárpótlás elősegítése. A lusztráció tekintetében pedig az átvilágító bizottságok részére a levéltár adatokat volt köteles szolgáltatni. Ahogy a szerző a bevezetőben kifejti háromféleképpen viszonyult a kötet írásaiban szereplő témákhoz: egyrészt hivatalnokként (mint a Történeti Levéltár igazgatója), másrészt történészként, harmadrészt pedig magánemberként. Leszögezi, hogy az aki „újabb ügynökleleplezéseket remél találni” az írásokban az csalódni fog. Ezt egyrészt jogkövető hivatalnokként sem teheti meg, mivel a levéltárat a jogszabályok adatszolgáltatásra kötelezik, de csak az arra jogosultak számára. Másrészt magánemberként sem érzett indítatást arra, hogy a témában lévő „virulens skandalum-potenciált” tovább növelje. A Történeti Levéltár 2003. évi munkájáról szóló írás eredetileg az átmenet címet viselő évkönyvben jelent meg. 1996-ban hozták létre Történeti Hivatal néven az intézményt, melyet 2001-ben szaklevéltárrá minősítettek. A 2003. évi III. törvény nyomán Állambiztonsági Szolgá- latok Történeti Levéltára lett az intézmény neve. A Történeti Levéltár több sajátossága miatt is különbözik a hagyományos levéltáraktól. Mivel az egykori állambiztonsági szerveknél az iratok minél könnyebb megismerhetősége nem volt elsődleges szempont, a korabeli segédletek nem használhatóak megfelelően az iratanyag feldolgozására. Ezért egy igen aprólékos, folyamatosan bővítendő számítógépes adatbázist kellett az iratokhoz készíteni. Ráadásul a Történeti Levéltár tekintetében folyamatosan érzékelhető sürgető társadalmi elvárás az információs kárpótlás teljesítése. A 2003-as év azért is volt átmeneti esztendő, mert az intézmény egyre inkább a szaklevéltári alapfeladatokra koncentrált. Ennek jegyében jelent meg a levéltár fond- és állagjegyzéke. A következő tanulmányban a szerző „Nem minden arany, ami…” címmel a Történeti Levéltárban őrzött iratok forrásértékét vizsgálta. Gyarmati György szerint lényegében a Történeti Levéltárban őrzött iratok forrásértéke sem különbözik különösebben a szocializmus alatt más szervek által keletkeztetett iratok forrásértékétől. Itt is nélkülözhetetlen a forráskritika és a más
