Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - LEVÉLTÁR PEDAGÓGIA - RÁCZ ATTILA: TÁMOP gyermekfoglalkozások Budapest Főváros Levéltára szervezésében…

TÁMOP- Gyermekfoglalkozások a BFL szervezésében 49 Mivel a cikk címében szereplő programelem a témahetek (vagy a közbeszéd szerint: táborok) és a témanapok kidolgozása közben állt össze, ezért ezek háromféle megvalósításáról

írok először. A legalább négy alkalommal öt órás témaheteket, illetve három alkalommal

négy órás témanapokat jellegük miatt együtt érdemes kezelni, tulajdonképp csak a pályázati

kategóriák miatt bontottuk meg őket. Az egész idő alatt egy témára felfűzött foglalkozásokon a diákok az elméleti tudást

élményszerűen, gyakorlatokkal megszakítva szerezhették meg. Mint minden foglalkozá-

sunkon, a táborokban és a témanapokon is arra törekedünk, hogy a diákok már általános

és középiskolás korukban:  megismerjék a főváros kulturális örökségét,  ezzel együtt Budapest Főváros Levéltár iratanyagát az oklevelektől az adatbázisokig,  tisztában legyenek saját életük során keletkezett iratok típusaival, így könnyebbé váljon számukra a modern társadalomba való beilleszkedés és később az ügyintézés,  megtanulják kezelni a levéltári forrásokat, melyekkel nemcsak tudományos kutató-

ként, de hobbiból családfakészítőkként vagy ügyfelekként is találkozhatnak majd.  Mindezeket a történelem segédtudományainak (írástörténet, oklevéltan, címertan, pecséttan, kronológia) megismerésével érjük el úgy, hogy ezeket a diákok gyakorlatban

is elsajátítják (pl. a Szentpétery-naptár felhasználói szintű használata!) Az „irányított kutatás” megjelenése a témaheteken, témanapokon A táborok első napján a tanulók a levéltárak kialakulásával és a levéltár feladataival kapcsolatos beszélgetés után 10–12 fős csoportokban ismerkedhettek meg a levéltár kincseivel, egyúttal oklevéltani, kronológiai és pecséttani tudással gyarapodtak – mindezt úgy, hogy a

dokumentumok (5-700 éves oklevelek is!) „kézzel fogható” közelségébe kerültek. A bemutatott dokumentumokat igyekeztünk iskola specifikusan válogatni, a Veres Pálné Gimnázium hallgatói például az intézmény jogelődjének százéves tantestületi jegyzőkönyveit és iskolai anyakönyveit elemezték. A második napon a számok világával, majd a különböző titkosírási rendszerekkel ismerkedtünk. A titkosírásoknál igyekeztünk felhívni a figyelmet ma már kevésbé olvasott

regényekre is (Sándor Mátyás, Koppányi aga testamentuma). A foglalkozások végén minden csoport ráeszmélt arra, hogy nemcsak a sifrírozott írások, de a különféle korokban

használt számok, időszámítások, a mind távolabb lévő kultúrák és azok lenyomatai, a kü-

lönböző írástípusok is egyfajta titkosírások, melyek a kutatók megfejtéseire várnak. A nap

során a közjegyzői okiratokkal és a népesség-összeírásokkal foglalkoztunk még, így a diá-

kok láthatták, hogy a házassági szerződések és a népszámlálási ívek nem a modern kor

vívmányai – az idők során legfeljebb a rovataik változtak. A harmadik napon a családfakutatás rejtelmeit boncolgattuk, és tettük egyértelművé,

hogy a folyamat nem olyan bonyolult, mint hinnénk, csak rendkívüli szorgalmat és szerencsét igényel. Mivel a régi családok sokszor címereket is készítettek, itt tartottuk időszerű-

nek a címertan ismertetését is. A nap hátralevő részében egy a 19–20. század fordulóján élt

hölgy magániratait és magánéletét vizsgáltuk. E foglalkozás célja a különböző nem „szokványos” levéltári források megismertetése volt, miáltal a gyerekekben tudatosult, hogy

nemcsak a „nagy és híres emberek” iratait őrzi a levéltár, de a „kisemberekét” is. Egyúttal

mikrotörténeti kitérőt is tehettük a századfordulós Pest világában. A negyedik napon szocialista kori iratokkal (hangulatjelentések, bírósági iratok) ismerkedtünk, továbbá egy irányított kutatást végeztek a diákok a levéltár adatbázisaiban. Ennek so-