Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - LEVÉLTÁR PEDAGÓGIA - RÁCZ ATTILA: TÁMOP gyermekfoglalkozások Budapest Főváros Levéltára szervezésében…

Rácz Attila 50 rán – az adatbázisok és a digitalizált dokumentumok segítségével – megismerték a levéltár

épületén kívül végezhető virtuális kutatás lehetőségeit, miközben iskolájuk, lakókörnyezetük környékének változásait tanulmányozhatták digitalizált térképeinken. A kutatás során

egyetlen közjegyzői irat (!) vizsgálatával egy „tetszőlegesen” választott család három generációs családfáját is fel tudtuk rajzolni miközben a családot társadalomtörténeti módszerekkel is elemeztük. Utóbbi, kollégáimmal kidolgozott módszer újdonsága és sikere miatt kicsit hosszabb kifejtést is megérdemel. Már a korai szakköreink során is megtapasztaltuk, hogy cseppet

sem közhely az, hogy a mai gyermekek és fiatalok már inkább elektronikus iratokat nézegetnek a kézzelfogható „valóságos” iratok helyett. Ez a tény nem keserített el bennünket,

hanem megpróbáltunk felzárkózni a kor elvárásaihoz és a témanapokra, táborokra már

nem nyomtattunk „facsimiléket”. Ehelyett minden iratot digitalizáltan tettünk ki az oktató-

termi gépeinkre, és azok képeit a látogatók monitoron követhették, majd CD-n a másolatokat hazavihették. Ez a megoldás azon túl, hogy jobban megfelel a diákok érdeklődésé-

nek, költséghatékony és környezetbarát módszer. Az irányított kutatást egy konkrét példával mutatom be, mely – természetesen kis

utánajárással és továbbgondolással – bármely korra és helyszínre felhasználható. Első alkalommal a Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola

és Diákotthon diákjai vettek részt e programunkon. A tanulók internet-elérhetőséggel rendelkező számítógépek előtt ülve kapták meg a

feladatlapot, és mint említettem, informálisan már tudták, mely adatbázisokkal rendelkezik

levéltárunk. A két-három fős kiscsoportok lehetővé tették a projektmunkát, a feladatok

közös megbeszélése során pedig a feltártuk a hibákat, illetve megbeszéltük a diákok és általunk fontosnak tartott problémákat, érdekességeket. Első feladatként a „Szlovák Intézet” épületének címét kellett megkeresni, és a diá-

koknak nem is tartott egy-két percnél tovább, hogy megtalálják a budapesti Rákóczi út 15. szám alatti épületet. Ezután – kivetítő segítségével – megmutattuk nekik, hol találják meg a

BFL adatbázisai között az 1900-as budapesti lakcímjegyzéket [http://bfl.archivportal.hu/cgi-bin/lakas/lakas.pl], és megkértük őket, hogy keressék meg

ebben az említett utcát, házszámot. Természetesen erre a keresés nem adhatott találatot, és mielőtt a kezdeti lelkesedést

felváltotta volna valamiféle elkedvetlenedés, megpróbáltuk a gyerekekkel kitalálni, hogy mi

lehet ennek az oka. Hamar rájöttek, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem újratemetése előtt

ezt az útszakaszt nem így hívták. Ekkor vettük elő Budapest egyik – általunk előre ellenőrzött, és ezért itt konkrét kereső kifejezéssel („Budapest belterületének”) sugallt – digitalizált térképét,

2 melyen a diákok felismerték, hogy a Kossuth Lajos utca folytatása a Károly

körúttól a Keleti pályaudvarig akkor még a Kerepesi út nevet viselte, tehát a mai Rákóczi

út 15. számot a Kerepesi út 15. alatt kell keresni. Ez a felfedezés – amellett, hogy nem anynyira kézenfekvő! – sok izgalmas kérdést vetett fel az utcaátnevezésektől a térkép elemzé-

séig. Példának okáért a térképen az Erzsébet híd helyén még „Tervezett híd” szerepel,

„Propeller” járt a „Rudasfürdőhöz” vagy a „Sárosfürdő” és a Fővám tér között, a mai Veres Pálné utca pedig Zöldfa utca volt – ez utóbbi információ természetesen a Veres Pálné

Gimnáziumot látogatók számára volt érdekesebb. 2 Az eredeti, 1896os térképet lásd

http://archivportal.arcanum.hu/lear/opt/a130223.htm?v=pdf&q=% 28WRD%3D%28budapest%20belter%FClet%E9nek%29%29/TERKEP/PIC&s=SORT&m=15&a=re