Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - KILÁTÓ - KÖCZE LÁSZLÓ: Gazdasági gyűjtemények és levéltári értékelés az Egyesült Államokban

Köcze László 44 nonprofit szervezetek iratainál is alkalmazható (figyelembe véve olyan mutatókat, mint a

tagság létszáma, a lokalitással való azonosulás vagy a szervezet életkora stb.).

28 Greene a későbbiekben további kiegészítéseket tett, ahol is a Minnesota módszer kutatásra és a felhasználókra vonatkozó elemét részletezte tovább. A „The Records of American Business” program részét képezte a gazdasági iratokat érintő idézetségi mutatók öszszeállítása a Hagley Múzeum és Könyvtár részéről, amely az 1996 előtti negyedszázadban

megjelent tudományos munkákat dolgozta fel, s összesen 79000 lábjegyzet került be a

vizsgálatba. Ennek nyomán egyértelművé vált, hogy a vállalkozástörténet képviselői nem

túl nagy intenzitással használják a vállalati iratokat, sőt, sokkal inkább részesítik előnyben a

publikált anyagokat (legyen szó akár a vállalati kiadványokról, akár tudományos céllal szü-

letett publikációkról) vagy a közigazgatásban keletkezett iratokat. Ez alól egyetlen iratsorozat jelentett kivételt, mégpedig a (vezetőségi) levelezés, amely 17%-át tette ki a hivatkozá-

soknak, ezzel szemben a pénzügyi iratok, kevesebb, mint egy százalékát (!) alkották az idé-

zetségi mutatóknak.

29 A MHS saját vizsgálata legalább ilyen érdekes eredményeket hozott, ugyanis kiderült, hogy az intézmény kutatói között a vállalati iratokat nagyobb arányban

használják az amatőr kutatók, mint a professzionális felhasználók, ráadásul a kutatott

anyagok köre is jól azonosítható volt, akár a minnesotai intézmény, akár más megkérdezett

levéltárak esetében, így a vezetőségi levelezés, az audiovizuális anyagok és a személyzeti

iratok szerepeltek első helyen a kérések között.

30 Mindezek alapján Greene arra a – talán legtöbb vitát kiváltó – következtetésre jutott,

hogy a használat kérdését is be kell építeni az értékelés folyamatába, ily módon jelentősen

csökkenthető az érdeklődésre számot nem tartó iratok köre. Ez, a használók, az intézmé-

nyi célok és az erőforrások kölcsönhatására épülő utilitarista megközelítés ugyanis egy további lépést jelenthet a kellően átgondolt értékelés irányába, vállalva azt, hogy maga az értékelés folyamata – Gerald Ham, a schellenbergi paradigma első komoly kritikusának kijelentésével összhangban – sokkal inkább tekinthető művészetnek, mint tudománynak.

31 Mindez radikális szakítást jelent az automatikusan levéltári értékkel felruházott iratsorozatok és tételek megőrzésének elterjedt eszméjével, amely nem tesz különbséget vállalat és

vállalat között,

32 sőt azt az álláspontot tükrözi, amely kétségbe vonja a kizárólag hagyomá-

nyos vállalati iratok begyűjtésére és őrzésére koncentráló megközelítéseket. Ebben az értelmezésben ugyanis a források azon részét, amelyeket régebben pusztán kiegészítésnek vagy 28

GREENE and DANIELS-HOWELL, 1997. 203–204. 29 Más iratsorozatok felhasználása sem mutat jobb eredményt, ez alól csak a beszámolók-jelentések

(1,5%), valamint a szakmai szervezetek iratai (1,5%) és az oral history (2%) jelentenek kivételt. Ezzel szemben a megjelent monográfiák (a nem kortárs munkák) 22%-ot képviselnek. GREENE, 1998b. 135136. 30 Kivételt képeztek a MHS őrizetében lévő vasúttársaságok iratait kutatók. GREENE, 1998b. 139. A minnesotai vizsgálat nemcsak a kérésekre terjedt ki, hanem górcső alá került az iratok terjedelme és a kutatói

kérések közötti arányok kérdése is. A két legnagyobb vasúttársaság anyagában a fotók és filmek – bár az

iratoknak kevesebb, mint egy százalékát jelentik – a használat tekintetében 8%-ot képviselnek, addig a könyvviteli iratok esetében ezek az arányszámok 19%-ot és 0%-ot mutattak. A vasúttársaságok műszaki

iratait (amely kivételes a vállalati iratokat érintő érdeklődés szempontjából) arányaiban szintén jóval többen kutatják, mint ahogy az a terjedelméből következne. GREENE, 1998b. 141. 31 GREENE, 1998b. 151–152. 32 Ahogy korábban volt róla szó, a Minnesota módszer csak a fontossági lista élére sorolt vállalatoknál

veszi át a működés olyan dokumentumait, mint a pénzügyi iratok, a kisvállalatok esetében erről szó sincs.