Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - SZILÁGYI ADRIENN: Egy maradványuradalom birtokigazgatása a családgyűlési jegyzőkönyvek tükrében
Egy maradványuradalom birtokigazgatása a családgyűlési jegyzőkönyvek tükrében 67 A család utolsó gyűlése előtt a bizottság 1853. szeptember 13-án ült össze Szarvason. A fentebb vázoltaknak megfelelőn Bolza József, Steiner Jakab, Paulovitcz Gábor, illetve Sarkady János, mint a jegyzőkönyv írója volt jelen. A bizottmány megkapta a közös puszták felmérését és a mérnöki szerződését. A felosztás végrehajtását és a családtagok birtokátvételét Csorváson (Békés vármegye) 1853. szeptember 28., Kis-Apáczán (Csanád vármegye) 1853. szeptember 29. napjára tűzték ki. 53 Következő pontként az előző gyűlésen megbízott Sarkady János ügyvéd által elkészített osztálylevelet vitatták meg. Az 1798-as osztály alkalmával a közös szükségek és kiadások fedezésére fenntartott Csorvási és Kis-Apáczai pusztarészeket az új felmérés alapján 7590 holdban – 7943 négyszögölben –, a kiadások és költségek megtakarításából megmaradt összeget 400 000 frt-ban állapították meg. 54 Az előző gyűlésen elhatározottakhoz igazodva Gruber, Wenckheim, Károlyi és Stockhammer család, azaz a négy főág között kívánták az emlí- tett pusztarészeket, valamint a fennmaradt illetményt 1440/1440 arányban felosztani. A táblázatokba szedett kimutatásokat még a gyűlés előtt véleményeztetésre küldték ki. Az 1853. szeptember 15-én Szarvason tartott utolsó családgyűlés alkalmával gyakorlatilag a két nappal korábban egybegyűlt bizottság véleményét hagyták jóvá, azaz a mérnök által készített felmérést, a kihasítást és a hitelesítés módját, a Sarkady János ügyvéd által elkészített osztálylevelet, az 1852. és 1853. évi számadások nyomán 400 000 frt felosztását, a közös tisztek nyugdíjazását és a levéltár Károlyi levéltárba való áthelyezé- sét. 55 A Harruckern örökösök közös családgyűléseinek sorozata ezzel tehát végleg megszűnt. Összegzés A Harruckern örökösök 1798 és 1853 között megtartott közös családgyűléseinek fennmaradását leginkább a csabai ráta tulajdonosi szerkezete indokolta. A családgyűlés rendszerében a legnagyobb fordulatot a Stockhammer részek kiárusítása jelentette, hiszen ezután már nem is annyira a Harruckern örökösök közötti egyeztetést, hanem sokkal inkább az új birtokosok, illetve az új tulajdonosok és az örökös családok közötti kommunikációt segítette a csabai uradalom igazgatási és gazdasági feladatainak ellátása mellett. Amíg tehát a Békés vármegyében tulajdonos, de megyétől távol élő örökösök kevésbé, vagy egyáltalán nem váltak érdekelté az uradalom és a megye életében, addig a megyében élő birtokos főurak annál inkább. Az utóbbi főúri örökösök mellett a családgyűlések tanulsága szerint az új birtokos réteg szabta meg az uradalom igazgatási és gazdasági irányát. A megye ekkor formálódó közbirtokos rétegével, akik egyben a családgyűlések állandó tagjaivá váltak, későbbiekben érdemes külön foglalkozni, hiszen nemcsak az uradalmi ügyek legfőbb gondviselői, irányítói, hanem a vármegye köz- és gazdasági ügyeinek is meghatározó alakjai voltak. 53 MNL OL P 418 A. I. 56. 1853. szeptember 13., bizottsági jegyzőkönyv 1–3. 54 A közös szükségek és kiadások alapjául fennhagyott 12 000 forintot nem számították a felosztandó öszszegek közé. 55 MNL OL P418 A. I. 54. 1853. szeptember 15./1–10. gr. Almássy Kálmán ügyében továbbra sem döntöttek. A nemzetség érdekében történő határozathozatalra Wenckheim Lászlót, gr. Károlyi Györgyöt és gr. Batthyány Lászlót hatalmazták fel.
