Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - HISTORIOGRÁFIA - KATONA CSABA: Montaillou és Santena: Néhány gondolat a mikrotörténelem két klasszikusáról és (főleg) egyebekről
Montaillou és Santena: Néhány gondolat a mikrotörténelem két klasszikusáról… 39 lás (The graet cat massacre). 12 Itt most nem szeretnék kitérni Roger Chartier ugyancsak hí- ressé vált kritikájára, 13 csupán a magam – vállaltan szubjektív – véleményét hangoztatnám, azt azonban erőteljesen. A szerző talált egy lényegében kontrollálhatatlan, szubjektív alapvetésű forrást egy adott eseménysorról, ahol a hangsúlyt – ezt egyébként helyesen – nem a konkrét eseményekre helyezi, hanem megkísérli megrajzolni egy olyan világ képét, ahol természetes és hihető egy ilyen cselekmény, sőt érthetővé válik annak „humora”, mindezt pedig a Clifford Geertzi „sűrű leírás” jegyében teszi. Úgy vélem, ennek nemigen tudott megfelelni. Egyetlen forrás alapján – térben és időben távoli analóg példákkal támasztva alá elméleteit – olyan széles ívű horizontra feszíti ki mondandóját, hogy az több mint bátorságra, felelőtlenségre, horribile dictu módszertani alulképzettségre vall. Komoly történész ilyen alapokon nem vállalkozhat ennyire „színes, szélesvásznú” alkotásra, mert óhatatlanul jelentkeznie kell a kételynek, illetve az ennek eloszlatására, oldására megtehető lépések iránti igénynek. Számomra sötétbe vesző rejtély e tanulmány példátlan magasságokba ívelő szakmai karrierje: szerzőjét – akinek neve ezt megelőzően sem volt ismeretlen, jeles olvasástörténészként tisztelték többek között – Pégaszoszként ez emelte az Olümposz közelébe, de Bellerophontésszel ellentétben – Chartier kritikája ide vagy oda – Darnton nem hullott alá. Sic itur ad astra? Le Roy Ladurie-t ennyire éles kritikával semmiképp sem illetném. A Montaillou hibái ellenére alapmű, aminek – fent citált túlzásai ellenére – alapvető erénye a könynyen olvashatósága. De épp mivel ezt az erényt be tudta vinni a történettudomány egyébként nem könnyen bevehető sáncai mögé, éppen azért végképp nem lett volna szabad megengednie a felszínességet: a szakmai alázat és precizitás ugyanis megférhet az új megközelítésekkel, a lazább szövegezéssel stb. Egyvalamiben ugyanis igazat kell adnom Darntonnak: a forrást tiszteletben kell tartani, de nem úgy, hogy állításait elfogadjuk maradéktalanul, hanem élve a forráskritikával. A lényeg nála tényleg nem az volt, hogy megölték-e szegény macskákat, hanem az, hogy adott korban született egy ilyen szöveg, amit akkor reálisnak láttak, sőt humorosnak. A hangsúly ezen van: a történész, ha nem a jelenkort kutatja, kénytelen a forrásokra támaszkodni, így azokat tisztelnie is kell: elfogadni nem puszta „tényeket”, hanem azt, hogy ott és akkor ez az adat keletkezett; ezt kell értékelni. Le Roy Ladurie-re visszatérve: a „Heuréka!” öröme pá- ratlanul jó érzés, de önmagában senkit nem avat történésszé, bármilyen színesen is kö- zelítem meg a kibontakozó társadalomrajzot. 14 Talán szerencsésebb lett volna, ha kö- zépkorász kezébe kerülnek a források: a „másik oldal” kritikája viszont, hogy ezt a hagyományos történetírás művelői nem tették meg ilyen szinten évtizeddel a források kritikai kiadás után sem. Pedig így az itt nem részletezett, a hitelességen ugyancsak csorbát ejtő tárgyi tévedések (az okszitán jelző anakronisztikus használata pl. – itt talán 12 DARNTON, ROBERT: Lúdanyó meséi. A nagy macskamészárlás. Két epizód a francia kultúrhistória köréből. Bp., 1987. 13 CHARTIER, ROGER: Szöveg, szimbólumok és franciaság. A szimbolikus antropológia használata a törté- netírásban. Történeti antropológia. Módszertani írások és esettanulmányok. Szerk.: SEBŐK MARCELL. Bp., 2000.; Darnton válasza: DARNTON, ROBERT: Történelem és antropológia. Történeti antropológia. Módszertani írások és esettanulmányok. Szerk. SEBŐK MARCELL. Bp., 2000. 14 Vö. „se történész, se filológus nem lesz emberből azért, mert régi szövegeket olvas (miként könyvtáros se lesz minden olvasóból, aki gyakran kölcsönöz könyvet).” SIPOS BALÁZS: Déry Tibor, a barát, Kéthly Anna, a fond. Múltunk, 52. évf. 2007. 2. sz. 274.
