Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. szám - HÍREK - SOMFAI BALÁZS–BOROSS ISTVÁN–HERMANN ISTVÁN: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2013. évi vándorgyűléséről
Hírek 89 iratanyaga is tanúsít. Az Esztergomi Szeminárium iratanyaga (200 doboz, kb. 25 ifm) a közép szintű rendezés fázisában van, de már jelentős eredményekről lehet beszámolni: A munka során előkerült a szeminárium első anyakönyve. Belső címlapja szerint: „Acta seminaria disciplinaria Nr. 1.”, ami az egyes alapítványok által finanszírozott hallgatókat tartalmazza 1649–1738 között. A második kötet egyelőre lappang. A hiányok azonban jó eséllyel pótolhatók más összeállításokból, így például az 1766-tól meglévő egyházmegyei sematizmusokból vagy a Prímási Levéltár tematikus kategóriákba rendezett, szemináriumokkal foglalkozó irataiból. A II. József-féle generális szemináriumokra, első sorban Pozsonyra vonatkozóan fontos iratok találhatóak az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Batthyány-gyűjteményében. A papnevelő intézetek növendékeinek névsora csak intézménytörténeti háttérkutatásokkal együtt állítható össze, amit a szemináriumi levéltár középszintű rendezésének kell megelőznie. A Prí- mási Levéltárban őrzött források feldolgozása nagyban hozzájárulna a hazai értelmiségi adattár elkészítéséhez. Keresztes Csaba (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) „A művelő- désügyet irányító minisztériumok vezetőtestületei napirendi jegyzékeinek közreadása (1945– 1990) című előadása más, de nem kevésbé fontos felsőoktatás-történeti területre kalauzolta a résztvevőket. A második világháború után a minisztériumok szervezetében jelentős változások következtek be, többek között szovjet mintára kollegiális tanácskozó testületek alakultak az elvi döntések meghozatalára. Az 1949. év elejétől a művelődést irányító, gyakran átalakuló miniszté- riumok kebelében is megkezdte működését a Kollégium elnevezésű testület, és ezt követően az ágazat munkájára vonatkozó határozatokat alkotott, természetesen a Magyar Dolgozók Pártja iránymutatásaihoz és elvárásaihoz alkalmazkodva. Néhány évvel később – 1953-tól – egy szintén önálló, de a gyakorlati, operatív munkát felügyelő testület jött létre minden minisztériumban, így a művelődési minisztériumoknál is. A két említett testület egy ideig párhuzamosan működött egymással, majd 1967-ben a Kollégium megszűnt, s bár 1977 és 1983 között egy rövid időre újra létrehozták, a lényegi döntések a folyamatos működést mutató miniszterhelyettesi értekezlet hatáskörébe kerültek. Ez utóbbi kissé megváltozott néven egészen a mai napig létezik. A különféle minisztériumok kollégiumainak és miniszterhelyettesi értekezleteinek iratanyaga fennmaradt, abból a korszak oktatás- és kultúrpolitikája rekonstruálható, illetőleg a számos személyi jellegű döntés miatt név alapján történő és egyéb jellegű kutatásra is felhasználható. A kollégiumi ülések iratanyagának (meghívók, előterjesztések, emlékeztetők, jegyző- könyvek) feldolgozása és összeállítása 2007-ben kezdődött el, és 2009-ben napirendi jegyzékként az NKA által támogatott projekt keretében a kutatók és érdeklődők számára mind elektronikus, mind pedig papíralapú formában az OL honlapján is elérhetővé vált. A miniszterhelyettesi értekezletek dokumentumainak hasonló jellegű feldolgozása jelenleg folyik. A tárgyalt témák iránti érdeklődést tanúsítja, hogy a szekció előadásain mintegy félszáz fő vett részt. Csak remélni lehet, hogy ez a kitüntetett figyelem megmarad a továbbiakban is, és segíti a kitűzött cél – a hazai értelmiségi adatbázis – megvalósulását. A reményt erősíti, hogy Esztergom óta jelentős előrelépés történt: megalakult az MTA Egyetemtörténeti Kutatócsoportja, az NKA pedig meghívásos pályázatot írt ki a projekt számára. Így biztos szervezeti és stabil anyagi háttér garantálja a munka sikerét. A vándorgyűlés második napján, sajnálatos módon a szakmai kirándulással párhuzamosan került sor A közgyűjtemények részvétele a non formális oktatásban címet viselő szekció előadásainak megtartására. Rácz Attila, a BFL főosztályvezető-helyettese moderálása mellett kezdődött meg egy viszonylag új, a szárnyait az utóbbi években bontogató levéltári munkaterület bemutatása. Az első előadástól kezdve ízlelgettünk egy új fogalmat: levéltárpedagógia. A múzeumpedagógia analógiájára alkotott kifejezés mögötti tartalom bizony még roppant homályos, nem történt meg az