Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. szám - MÉRLEG - Uradalmak térben és időben (Csik Tamás)
77 MÉRLEG URADALMAK TÉRBEN ÉS IDŐBEN. Szerkesztette Borsy Judit Borbála Baranyai Történeti Közlemények 5. Pécs, 2013. 427 p. A hazai közgyűjtemények anyagi lehetőségeivel tisztában lévő olvasó minden bizonynyal nem lepődik meg, hogy egy 2011 októberében megtartott konferenciához kötődő tanulmánykötet csak két évvel később jelent meg. Bármely levéltári kötet kiadásának elengedhetetlen feltétele a fenntartótól vagy máshonnan, pályázati úton érkező támogatás, így lassan már inkább az a meglepő, hogy egy-egy színvonalasabb konferenciakiadvány az olvasó kezébe kerülhet. Már csak ezért is sikerként könyvelhetjük el a Baranya Megyei Levéltár (jelenleg Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára) által 2006-ban indított Baranyai Történeti Közlemények sorozat ötödik kötetének megjelenését. A kötet alapját képző konferencia programját előkeresve azonnal észrevehető, hogy Pécset igyekeztek a sok helyütt inkább jellegtelenségbe fulladó levéltári nap elnevezésű rendezvényt inkább egy tematika köré csoportosítani. A más levéltárakban is egyre inkább terjedő örvendetes változással együtt természetesen együtt járt az is, hogy az előadók sem csak egy régióból érkeztek, hanem az ország minden szegletéből, jelen esetben még külföldről is. A 2011-es konferencia programjában találunk levéltárost csakúgy, mint egyetemi tanári, múzeumi szakembert vagy PhD-hallgatót. Szintén csak dicsérni lehet az előadók és a kötet szerkesztőjének, közreműködőknek törekvését, hogy minden elhangzott tanulmány megjelenhessen, ahogy ez ebben az esetben is történt. A keményfedelű kiadvány apparátusa megfelel a hasonló kötetek esetében elvártnak, beleértve a többnyelvű (angol, német) tartalomjegyzéket és a tanulmányok összefoglalóinak idegen nyelvű fordítását is. Bár szokatlan megoldásnak tűnhet, hogy az összefoglalók a kötet végén találhatók (és nem a megszokott helyen, az írások után), de mindez semmit nem von le kiadvány szakmai értékéből. Sőt, a fordítások esetében talán még előnyös is, hogy ezt nem a szerzőkre bízták, hanem két munkatárs gondoskodott az összefoglalók egységes színvonaláról, ami a külföldi érdeklődők, szakemberek számára nagy segítség lehet. Szintén csak szokatlannak – és semmiképpen sem hibának – nevezhető, hogy a levéltárak nevének rövidítését nem egy tanulmányok előtti összefoglalóban oldották fel, hanem a kiadvány végén. A hibákra is rátérve, sokaknak hiányérzete lehet az első oldalak tanulmányozása után: egy bevezető tanulmány mindenképpen szükséges lett volna. Fontos lett volna a helymutató mellett egy névmutatóval is kiegészíteni a kötet apparátusát, az uradalmak
