Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - BEMUTATJUK - VILÁGI DÁVID: A Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény Levéltára

Világi Dávid 12 iránt, így azok gyorsan terjedésnek indultak. Ennek a korai időszaknak jelentős hitszónoka volt

Huszár Gál prédikátor, aki ugyan Magyaróváron hirdette az új tanokat, körútjai során azonban több alkalommal megfordult Győrben is. 2 Magdeburgi Joachim, Rueber várparancsnok lelkésze, aki 1564-től kezdődően szolgált a városban, szemléletesen ír akkori győri működéséről. Külön hangsúlyozza, hogy ő nem tekinthető „zugprédikátornak”. Itteni szolgálata idején trombitaszóval hívták a város lakóit egy-egy istentiszteletre. A Rueber-házban tartott alkalmakat rendszerint nagy tömeg hallgatta nyitott ablak

mellett a piactérről.

3 1586 és 1589 között a városban szolgált Sibolti Demeter, a felsődunamelléki protestáns egyházkerület szuperintendense. Ez a tény arra vall, hogy ekkor már erős és szervezett protestáns

gyülekezet létezett Győrben. A hívek által fenntartott iskolában tanult Szenczi Molnár Albert, jeles zsoltárköltőnk, aki naplójában maga is említi, milyen szívesen hallgatta akkoriban Sibolti

prédikációit, s olvasta írásait.

4 Fentieken kívül a reformáció 16. századi győri térhódítását mutatja Gesauldi pápai követ 1592-es jelentése is. Eszerint Győrött 600 tűzhely volt ebben az idő-

ben, de lakói majdnem kivétel nélkül a reformáció híveinek számítottak.

5 1594-ben a város török kézre került. A gyülekezet, lelkészével egyetemben, a Duna északi

partján fekvő kicsiny településre, Pataházára menekült. Négy évvel később, a vár visszafoglalá-

sát követően, a győri ingatlanokat nem kaphatták vissza, s lelkészüket nem engedték be a vá-

rosba. Hiába biztosította az 1606-os bécsi béke, és az azt törvénybe iktató 1608. évi pozsonyi

országgyűlés a várbeli katonaság szabad vallásgyakorlatát, hiába kérték a győri hívek Illésházy István nádor segítségét, mégsem sikerült elérniük, hogy lelkészük a városba léphessen. Ezért Pataházán építettek templomot maguknak. Az 1630-as években azonban ezt is elvették tőlük.

6 A linzi békekötést követő országgyűlés hatására 1647-ben engedélyezték a hívek számára,

hogy Újvárosban, az erre a célra kijelölt telken templomot építhessenek. Emellett az is lehetővé

vált, hogy lelkészeik a városba költözzenek, s ott szállásukon istentiszteleteket tarthassanak. Ekkor még a református és evangélikus közösség Győrben nem vált teljes mértékben külön. Ezért – bár a két felekezetnek önálló lelkészei voltak – együtt vásároltak prédikátoraik számára

házat, amit a felmerülő igényeknek megfelelően kibővítettek. Itt került sor iskolájuk megnyitá-

sára is. A szolgálatot felváltva végezték a két protestáns felekezet lelkészei a Belvárosban, illetve Újvárosban. 7 A Wesselényi-féle összeesküvést követő vallási üldözésekből Győr sem maradt ki. A belvá-

rosi házat és iskolaépületet elvették a protestáns hívektől.

8 Enyhülést az 1681-es soproni országgyűlés határozatai jelentettek, amelyek biztosították megyénként két artikuláris hely kijelö-

lését, emellett a szabad királyi városok, valamint a végvárak számára a szabad vallásgyakorlás

lehetőségét. Így Győrben, mint végvárban is engedélyezték a hívek számára, hogy a biztosok által kijelölt helyen, Újvárosban templomot emeljenek. Megpróbálták megvetni lábukat a Belvá-

rosban is, Bécs 1683-as ostroma után azonban erőszakkal kiűzték őket innen. Ekkor döntöttek

úgy, hogy élve lehetőségeikkel, Újvárosban építenek közös templomot a reformátusokkal. A

fából épített templom azonban 1686-ban leégett.

9 A török veszély elhárulása után megszűnt

Győr végvári helyzete. A gyülekezet hosszú küzdelmet folytatott azért, hogy legalább Újvárosban megmaradhassanak, s 1696-ban jutottak el odáig, hogy felépülhetett új templomuk.

10 2 PAYR, 1924. 358.; KOVÁCS, 1999. 26., 31. 3 PAYR, 1924. 359.; KOVÁCS 1999. 29., 34. 4 EÖTTEVÉNYI NAGY, 1905. 14.; KOVÁCS, 1999. 48. 5 KOVÁCS, 1999, 63. 6 A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma. 1785–1935. 16–18.; PAYR, 363., 372. 7 KOVÁCS, 1999. 122–124.; PAYR, 1924. 375. 8 CSERHALMI, 1885. 7.; KOVÁCS, 1999. 154. 9 A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma, 1785–1935, p. 27. ill. Kovács 1999, pp. 193-194. 10 EÖTTEVÉNYI NAGY, 1905. 47.