Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MÉRLEG - Szovjet diplomáciai jelentések Magyarországról a Hruscsov-korszakban (Feitl István)

Mérleg tokhoz, üdülésekhez kötődő barátkozások és más alkalmak szaporodása. Ez leértékelte a követek jelentőségét, de egybe arra ösztönözte őket, hogy kapcsolatokat építsenek alsóbb szinten. A bevezető tanulmány tematikusan is végigkíséri a beszélgetések tartalmát. Igen kevés információ jut el a vezetés baloldali ellenzékétől (pl. Altomáré Ivántól), több annak ellenzékéről a szovjetekhez (például a Dögei-ügyről, vagy Rákosi Mátyásról, Kovács Istvánról). A személyi kérdésekről valamivel több, például Lukács Györgyről, Szakasits Árpádról, Kovács Béláról, Veres Péterről, Erdei Ferencről és másokról. Olykor ezeket Kádár János is szóba hozta. Ezek közül szenzációs forrás a Kiss Károllyal folytatott 1959. június 28-ai beszélgetés, ahonnan egy eddig ismeretlen, zárt PB ülésről kapunk részletes beszámolót, amely a Marosán Györggyel kapcsolatos konfliktus erősödéséről és annak hátteréről szól. E szöveg kuriozitását a szerző a bevezetőben joggal emeli ki, magam is mindenkinek ajánlom külön olvasásra. A szóba kerülő témák sokrétűek, ami miatt szaktörténészek figyelmét is megérdemli a kötet. A belpolitikai kérdések esetén a tájékoztatók finomhangolása érdemel figyelmet. Nem így a külpolitikaiaknál, amelyek fontossága egyre nagyobb lesz az idő előrehaladtával, és a Magyarországra eső nyugati figyelem változásával. Itt újra a bevezető tanulmányhoz kell visszatérnem, amelyben Baráth Magdolna Magyarországról szóló szovjet összefoglalókra hivatkozva érzékelteti, hogy a diplomáciai jelentésekre is építkező moszkvai elemzések tárják fel a felsőbb apparátus azon szándékát, hogy a magyar külpolitika mozgásterét hogyan és miként kell keretek közé szorítani. Ezeknek az egyáltalán nem érdektelen elemzéseknek az orosz, még inkább magyar nyelvű közzétételére már csak terjedelmi korlátok miatt is az Interneten kínálkozik esély, főként, ha lesz rá valaha fordítói kapacitás. Reméljük lesz. A gazdasági kérdések úgyszintén rendszeresen előkerülnek a megbeszéléseken, bár itt vajmi kevés szerepe volt a nagykövetnek, hiszen erre külön, és pontosan bejáratott hierarchiával rendelkező tárgyalási rendszer épült ki, központjában Apró Antallal, aki egyszerre irányította a kétoldalú egyezkedéseket és a KGST többoldalú alkufolyamatait. E fölött állt a legfelsőbb szint, amelynek szintén nagy szerepe volt a két- és többoldalú tárgyalásokon, és ez alatt is több lépcső bonyolította a mozgásokat egészen a szakértői szintekig. Mégis — már csak a beszélgetőpartner okán - előkerültek gazdasági ügyek, különösen akkor, ha nagy horderejű kérdések megoldása előtt álltak, vagy politikai problémákkal fűződtek egybe, mint például a folyamatosan visszatérő magyar-román viszály, illetve, ha a nagykövet Apró Antallal, Ajtai Miklóssal, Nyers Rezsővel, tehát gazdaságpolitikussal érintkezett. Ilyen nagy horderejű KGST ügy vetődött fel 1957 nyarán a szervezet első válságának időszakában, itt a szovjet nagykövet jelentéséből jó összefoglalót kapunk a szocialista országok gazdasági együttműködésében jelentkező problémahalmaz magyar látószögéről. A második komoly konfliktus 1962-1963-ra esik, amikor Románia alapvető kérdésekben mondta fel a közös tervezés irányába tartó szovjet együttműködési ajánlatot a kelet-európai országok között. A magyar fél ekkor sem rejtette véka alá románellenes álláspontját. Az összesen 219 feljegyzés nyolc évet fog át. Különösen az 1959-es, az 1960-as, az 1963-as és 1964-es esztendők dokumentáltak igen jól. Sajnos nagyon kevés anyag van 1961 és 1962-ből. Reméljük egy későbbi internetes kiadásban ezek az esztendők kiegészíthetők lesznek. A kötet apró technikai hibája, hogy a 62. dokumentumtól a tartalomjegyzékben szereplő oldalszámok elcsúsztak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azonban az anyag magyar nyelvű közzétételének jelentőségét, hiszen vészesen fogy az orosz nyelvet ismerők száma. A jelentéseket követően, azonnal olvashatóan helyezkednek el a tájékoztató, magyarázó, sőt kritikai jegyzetek. Mindez, a fordítással együtt a Moszkvában szorgalmasan kutató Baráth Magdolna színvonalas munkáját dicséri. Hogy a folytatás, vagyis az 1964-es esztendő utáni évek jelentéseivel is megismerkedhetünk, abban bízhatunk. Különösen, ha a magyar—orosz tudományos kapcsolatok nagyobb sebességre váltanak. Feitl István 68